Gyakori kérdések napenergia-tárolókról
Gyakori kérdések napenergia-tárolókról – válaszok a gyakorlatból
A napenergia-tárolók azok a berendezések, amelyekkel kapcsolatban a vásárlás előtt és után is rengeteg kérdés merül fel a vásárlók körében. Néhány alapvető – például az, hogy mi az a napenergia-tároló és mire szolgál – mások viszont rendkívül konkrétak és technikusak, például, hogy milyen menetű csavarzat van a hőcserélő nyakán, vagy mitől függ, hogy a tároló nyáron mennyi ideig tudja tárolni a meleg vizet. A megrendelési gyakorlatból tudom, hogy ugyanazok a kérdések ismétlődnek, függetlenül attól, hogy egy kis család lakásáról van szó, vagy egy nagyobb család nyaralójáról. Ez a cikk összegyűjti ezeket a kérdéseket egy helyen, és válaszol rájuk úgy, ahogy ezt a megrendelőnél is megmagyaráznánk – világosan, számokkal és felesleges körülírások nélkül.
Mi az a napenergia-tároló és miben különbözik a hagyományos bojlerhez?
Egy hagyományos nyomásos bojler lényegében egy hőszigetelt tartály, amelyben elektrikus ellenállás vagy egyetlen hőcserélő (cső vagy hengeres) van. A berendezés olyan módon van kialakítva, hogy az energiát egyetlen forrásból veszi fel – vagy közvetlenül az elektromos áramból, vagy a kazánból a hőcserélőn keresztül. A napenergia-tároló konstrukciós szempontból több szempontból is eltér.
Elsőként, a legtöbb esetben két hőcserélőt tartalmaz – az egyiket a tartály alsó harmadában a napenergia körhöz, a másikat a felső részben a kazán vagy hőszivattyú által történő melegítéshez. A felső hőcserélő felülete általában nagyobb, mivel a napelemes rendszer alacsonyabb hőmérsékleti különbségekkel dolgozik, mint a kazán. Másodszor, a tároló burkolata vastagabb, és a hőszigetelés is erősebb, mivel a tároló hosszabb ideig tárolja a hőt – néha akár 24 órán keresztül is –, míg a hagyományos bojler gyorsabb ciklusokat feltételez. Harmadszor, a csatlakozás a napenergia közeghez, azaz a víz-glikol keverékhez specifikus nyomás és hőmérséklet esetén történik.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha csak egy elektrikus ellenállást kötnél a napenergia-tárolóhoz, és nem használnál napkollektoros köröt, akkor technikailag működne – csak pénzbe kerülne egy feleslegesen nagy tartály beszerzése. Ugyanakkor egy hagyományos tároló, amely nem rendelkezik alsó hőcserélővel, nem lehet csatlakoztatni a napenergia rendszerhez, mivel egyszerűen nincs hová csatlakoztatni a napenergia közeget anélkül, hogy az egész csomópontot átalakítanánk.
Hány literes tárolóra van szükségem a családomhoz?
Ez valószínűleg a leggyakrabban feltett kérdés, és az is, amelyhez a leggyakrabban hibás válaszokat adnak – mindkét irányban. Az emberek túl kicsi tárolót vásárolnak, és csalódnak abban, hogy nyáron nem elegendő meleg víz áll rendelkezésükre, vagy túl nagy tárolót vesznek, amelyet a kollektorok nem tudnak melegíteni, így a kazán folyamatosan működik.
Egy tapasztalati szabály, amely a gyakorlatban viszonylag megbízható: 50-70 liter tárolókapacitás személyenként, ahol a kisebb szám a kisebb lakásokra és a fürdőhöz nem rendelkező higiéniai szintre vonatkozik, a magasabb szám pedig a fürdővel rendelkező házakra és a nagyobb fogyasztásra. Egy négytagú család esetében ez 200-280 liter – ezért a 250 literes tároló éppen ezért ilyen népszerű ebben a kategóriában.
Öt vagy hat személy esetében, vagy olyan házakban, ahol szilárd tüzelőanyag vagy hőszivattyú van, és a tároló akkumulációs funkciót is betölt, a vásárlók általában 300 literes tárolóra vagy akár 400 literes tárolóra is gondolnak. A 400 literes tároló akkor is hasznos, ha a tetőn nagyobb felületű kollektorok vannak – például 6-8 m²-es lapos kollektorok vagy 3-4 darab vákuumcső.
Részletesebb elemzések és számításokat a Mekkora napenergia-tárolóra van szükségem a házamhoz című cikkben talál meg ezen az ismereti központban.
Van különbség az egy és a két hőcserélővel rendelkező tároló között?
Igen, és ez a különbség határozza meg, hogy a rendszer mennyire hatékonyan fog működni. Az egy hőcserélővel rendelkező tároló azt feltételezi, hogy csak egy hőforrás van – vagy a kazán, vagy a napenergia, de nem mindkettő különálló körként. Ha a kazánt és a napkollektorokat is használni szeretné, általában két külön hőcserélőre van szükség, mindegyik a saját köréhez.
Technikai szempontból a hőcserélők elhelyezkedése is eltér. Az alsó (napenergia) hőcserélő általában nagyobb – 1,5-2,5 m²-es felület nem szokatlan –, mivel a napenergia alacsonyabb hőmérsékletű közeggel dolgozik (40-70 °C), és ugyanannyi hő leadásához nagyobb felületre van szükség. A felső (kazán) hőcserélő kisebb lehet, mivel a kazán 70-90 °C közötti hőmérsékletű közeggel rendelkezik, és a hőáram a hőcserélő négyzetméterenként sokkal nagyobb.
Az új épületek és felújítások többsége számára ajánlott választás éppen a két hőcserélővel és szigeteléssel ellátott napenergia-tároló – így a tároló későbbi integrációra is fel van készítve további forrásokkal, anélkül, hogy a tartályt meg kellene változtatni. Ha biztosan tudja, hogy csak egy hőforrást fog használni (például csak napenergia-szettet, nem kazánt), akkor egy hőcserélő is elegendő.
További részletekért lásd a Egy vagy két hőcserélővel rendelkező tároló: melyik a jobb című cikket.
Milyik hőmérsékleti közeget használnak a napsugárzásos körben és bejut-e a melegvíz-tárolóba?
A napsugárzásos elsődleges körben – tehát a kollektorok és a tároló hőcserélője közötti csövekben – soha nem folyik ivóvíz. A hőhordozó közeg víz és propilénglikol vagy etilénglikol keveréke adott adalékanyagokkal, amelyek megakadályozzák a rozsda és a lerakódás kialakulását. A leggyakoribb ez a nem fagyásálló keverék, amelynek megfagyási pontja körülbelül −28 °C, ami Magyarországon biztosítja a védelmet, még a hegyvidéki térségek hideg téljében is.
Ez a közeg kizárólag az elsődleges körben – tehát a kollektorokból lefelé a tároló hőcserélőjéhez, majd vissza – áramlik. Soha nem keveredik a tárolóban lévő vízzel. A hőcserélő egy hőátadó falat képez – a hő az átadó falon keresztül halad át, de a két közeg továbbra is elkülönül. Ez a kulcsfontosságú biztonsági és higiéniai elv minden napsugárzásos rendszerben.
Nagyon kivételes esetekben – például mechanikai károsodás vagy extrém túlnyomás esetén – előfordulhat, hogy a közeg behatol a tárolóba. Ezért a napsugárzásos rendszerekben biztonsági szelepet és a primer körre méretezett tágulási tartályt kell felszerelni. Egy ilyen hiba egy jól megtervezett és karbantartott rendszer esetén rendkívül ritka – gyakorlatban egyszer sem láttam több évtized alatt, és az egyetlen esetben rozsda miatti elhanyagolt hőcserélő volt az oka.
Miért nem elegendő a tároló és miért nem meleg a víz, ha a kollektorok működnek?
Ez egy klasszikus probléma, amivel minden nyáron telefonhívásokat kapok. A hiba többféle lehet, ezért érdemes rendszerezetten kizárni őket:
- A tároló túl kicsi a kollektorokhoz képest – egy kis tároló gyorsan felmelegszik a maximális hőmérsékletre, a szabályozás leállítja a keringető szivattyút, de a tárolóban lévő víz gyorsan elfogy, és a további fűtés várni kell a következő napra.
- Lég a primer körben – ha a keringető szivattyú levegőt pumpál a közeg helyett, a hő nem kerül átadásra a hőcserélőre. A tároló hideg marad, miközben a kollektorok forrók. Megoldás: a rendszer levegőmentesítése.
- Hibás szabályozás – a differenciál szabályozó összehasonlítja a kollektor és a tároló hőmérsékletét. Ha a tároló érzékelője elakad, a szabályozó azt hiszi, hogy a tároló már elegendően meleg, és nem indítja el a szivattyút.
- Elmosódott hőcserélő – a kemény vízű területeken a vízkő lerakódhat a tároló hőcserélőjén. A hőátadás hatékonysága csökken, így a tároló lassan vagy egyáltalán nem melegszik fel.
- A tároló túl nagy a kollektorokhoz képest – igen, egy túl nagy tároló is problémát okozhat. Ha 2 lapos kollektorod van (kb. 4 m²) és egy 400 literes tároló, akkor április-májusban a tároló soha nem lesz teljesen meleg, és az átlagos hőmérséklet alacsony marad.
További hibák és diagnosztikája részletesen le vannak írva a cikkben: Gyakori hibák napsugárzásos tárolókban: túlmelegedés, rozsda és nyomásveszteség.
Mi történik, ha a tárolót nyáron nem használják?
Ez egy olyan forgatókönyv, ami rendszeresen nyomorítja a napsugárzásos rendszerek tulajdonosait – például nyaralás, nyári ház, amit két hétig nem használnak júliusban. A kollektorok a napsütés alatt állnak, a tárolónak nincs hova leadni a hőt, így a közeg hőmérséklete megnő. Ez az állapot stagnáció néven ismert.
A stagnáció során a primer kör hőmérséklete elérheti a 180–200 °C-t. A glikolos keverék elkezd romlani, a csövekben gőz képződik, és a nyomás gyorsan nő. A biztonsági szelep kinyílik, és kienged egy részét a közegből. A rendszer nem romlik el, de a romlott glikolos keveréket stagnációs időszak után ellenőrizni és szükség esetén cserélni kell.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a legkönnyebben megoldható védekezés az elhagyásra: a tárolót a távozás előtt lehető legmagasabb hőmérsékletre (80 °C) melegítsd fel, csökkentsd a napsütés intenzitását a kollektorok elrejtésével (pl. ponyva, speciális stagnációs lefedő), vagy szerelj felszabályozást, amely a maximális tároló hőmérséklet elérésénél a hőt visszatükrözi egy dummy terhelésbe (például hűtő regiszter a kazánházban). A minőségi, stagnációs körülményekre méretezett tágulási tartály minden napsugárzásos rendszer esetén elengedhetetlen.
Milyen a különbség a kerámia és a nemesacél tároló között?
A melegvíz-tárolók – tehát a napsugárzásos tárolók is – két alapvető anyagból készülnek a belső burkolat szempontjából: kerámia borítású acél és rozsdaálló acél (nemesacél).
Kerámia borítású tároló ma a leggyakoribb. Az acél tartály belső felületét üveges kerámia réteg borítja, ami ellenáll a rozsdának és higiénikus. A kerámia azonban határokba ütközik – hőingadozások (hirtelen hőmérsékletváltozások), mechanikai sérülések vagy rossz minőségű kerámia borítás mikrorepedéseket okozhat, amelyeken keresztül az acél rozsda alakul ki. Ezért a kerámia borítású tárolók mindig tartalmaznak magnéziumos vagy cinkes áldozati anódot, ami a rozsda kialakulását lelassítja. Az anódot minden 2 évben ellenőrizni kell, és szükség esetén cserélni – ez a rendszeres karbantartás.
Nemesacél tároló (tipikusan AISI 316 vagy 304 acélból) a rozsdaállóságban sokkal jobb, és az áldozati anód nem kötelező. Az ár magasabb. Egyes területeken, ahol agresszív víz van (magas klórid tartalom), a nemesacél előnyösebb lehet – a klóridok a kerámia számára viszonylag ártalmatlanok, de egy alacsony minőségű nemesacél esetén problémát okozhatnak.
A legtöbb általános magyarországi körülmények esetén (víz keménysége 15–25 °dH, nincs extrém agresszivitás) a kerámia borítású tároló rendszeres anód ellenőrzéssel teljesen elegendő és költséghatékony. A nemesacél változat akkor értelmes, ha agresszív víz van vagy olyan projekt esetén, ahol hosszú évekig minimális karbantartásra számítanak.
Hogyan csatlakozik a tároló a kazánházhoz és az osztó-gyűjtőhöz?
A tároló meglévő kazánházhoz történő bekötése sok ügyfél számára a legnagyobb kérdés. Az alapvető logika egyszerű: a tárolónak négy fő csatlakozása van (néha több, de a négy a kulcsfontosságú) – az elsődleges (napsugárzásos) kör bemenete és kimenete az alsó hőcserélőn, a másodlagos (kazános) kör bemenete és kimenete a felső hőcserélőn, valamint a meleg hasznosítóvíz kimenete felül és a hideg víz bemenete alul.
Az álló kazán a tárolós vízmelegítő felső hőcserélőjéhez közvetlenül vagy egy háromutat szelepen keresztül csatlakozik. Amennyiben a kazán és a tároló is rendelkezik saját keringető szivattyúval, a bekötést hidraulikus kiegyensúlyozással kell elvégezni, hogy az áramkörök egymás működését ne zavarják. Ekkor jön képbe az osztó-gyűjtő – az a készülék, ami hidraulikusan elválasztja az egyes áramköröket és megakadályozza egymás befolyásolását. Nagyobb rendszerek esetén, több áramkörrel (fűtés, padlófűtés, TUV) használható például az ipari nemesacélból készült osztó-gyűjtő összeállítás golyóscsapokkal, ami lehetővé teszi az összes ág egyszerű és biztonságos összekapcsolását.
A tároló és a kazán, valamint az osztó-gyűjtő részletes bekötési módját a Napkollektoros tároló bekötése kazánhoz és körhöz tartozó osztó-gyűjtőhöz című cikk ismerteti. A beszerelés teljes folyamata – elhelyezés, csővezeték, szigetelés – a Napkollektoros tároló beszerelése: eljárás, elhelyezés és felszerelési követelmények című cikkben olvasható.
Milyen nyomást bír el a tároló és milyen nyomás van a hálózatban?
A magyar piac legnagyobb részén forgalmazott napkollektoros tárolók általában 6 bar maximális működési nyomásra vannak méretezve a TUV oldalon (hideg víz / meleg használati víz). Ez több, mint amennyi egy tipikus elosztóhálózatban szokott lenni, ahol a víznyomás általában nem haladja meg a 4 bárt.
A primér napkollektoros kör oldalán a nyomások alacsonyabbak – a rendszert feltöltik, és az expanziós tartály előnyomásával a töltőnyomást általában 1,5-2 barra állítják be. A primér kör biztonsági szelepe általában 6-8 barra van beállítva, és a stagnáció során fellépő túlnyomástól védheti a teljes primér köröt.
Ha a vízvezeték hálózatban a nyomás meghaladja a 4 bárt, ajánlott a tároló előtt nyomáscsökkentő szelepet beszerelni – ez nemcsak a tárolót, hanem a csaptelepeket és szelepeket is megóvja a teljes háztartásban. Magasabb emeleteken vagy erős elosztóhálózatú területeken ez viszonylag gyakori helyzet.
Mennyi ideig bírja a napkollektoros tároló?
Helyes felszerelés, rendszeres ellenőrzés (2 évente a feláldozó anód cseréje) és a működési paraméterek (hőmérséklet, nyomás) betartása mellett egy jó minőségű, szmalttal bevont tároló 15-25 évig hibátlanul működhet. A nemesacélból készült tárolók élettartama a felső határértéket éri el vagy meghaladja.
A gyakorlatban az élettartamot ezek a tényezők rövidítik:
- A feláldozó anód cseréjének elhanyagolása – a belső burkolat gyorsabban oxidálódik.
- Rendszeres stagnáció és a degradált közeg pótlásának hiánya – a savas közeg a hőcserélőket és a tömítéseket támadja.
- A maximális működési hőmérséklet hosszú ideig tartó túllépése.
- Kemény víz és a hőcserélők rendszeres tisztításának hiánya – a vízkő hőszigetelőként működik, és mechanikailag terheli a anyagot a hőciklusok során.
Az anód és a hőcserélő cseréjének módját a Napkollektoros tároló karbantartása: tisztítás, anód és hőcserélő ellenőrzése című cikk ismerteti. Ezek a feladatok a teljes új tároló árának szempontjából szinte elhanyagolhatók – az elhanyagolás mindig drágább megoldás.
Kell-e külön tároló a napelemes rendszerhez, vagy elég a meglévő bojler?
Technikailag lehetséges a napelemes primér kör bekötése egy külső lemezhőcserélőn keresztül a meglévő hagyományos tárolóba is, de ez a megoldás több korlátozással jár. A külső hőcserélő hidraulikus ellenállást ad, csökkenti a hőátadás hatékonyságát, és egy további meghibásodásra hajlamos elemet ad hozzá. Ezen túl, meg kell oldani, hogy hová is helyezze a külső hőcserélőt, és hogyan kötse be hidraulikusan.
Hosszú távú működés és maximális hatásfok érdekében mindig jobb egy olyan tárolót használni, amelyet kifejezetten a napelemes rendszerhez terveztek. A kiegészítő költségek a teljes napelemes rendszer beruházási költségeihez képest viszonylag kicsiek, és a magasabb hatásfok és alacsonyabb meghibásodási arány miatt megtérülnek. A tároló aljában beépített hőcserélővel rendelkező tároló hidraulikusan tisztább, kompaktabb, és nem igényel további komponenseket.
Mi az a TUV-tároló beépített TUV-tárolóval (tank-in-tank)?
A tank-in-tank (tároló a tárolóban) egy speciális konstrukció, amelyben egy nagyobb edényben (például vízzel a kazánból vagy a napkollektoros körből) egy kisebb belső edény van elhelyezve, amely ivóvizet tartalmaz. Az ivóvíz közvetlenül a belső edény falával való érintkezés révén melegszik – a hő azonban a falon keresztül átadódik, és a közegek nem keverednek.
Az előnye a hatalmas hőátadó felület – a fűtés hatékonysága sokkal nagyobb, mint egy csöves hőcserélő esetén. A hátránya a költség és az a tény, hogy a belső edénynek korroziónak nem alávetett anyagból kell lennie (általában nemesacélból), ami drágítja az egész szerkezetet. Ez a típusú tároló értelmes elsősorban hőszivattyúkkal vagy nagyobb rendszerek esetén, ahol a TUV gyors regenerációja a prioritás.
Részleteket a Napkollektoros tároló TUV-tárolóval: működése és mikor érdemes című cikk tartalmaz.
Milyenek a tipikus méretek és csatlakozások – mit ellenőrizni a rendelés előtt?
A tároló rendelése előtt fontos ellenőrizni néhány méreti paramétert, hogy elkerüljék az elszomorító meglepetéseket a beszerelés során:
- A tartály magassága és átmérője – egy 300 literes tároló általában 175-195 cm magas és 60-65 cm átmérőjű. Fontos ellenőrizni, hogy a tartály be tud-e férni a kazánházba, beleértve az izolációt is, és hogy át lehet-e vinni az ajtón (fontos a rekonstrukciók esetén, ahol a standard ajtók 80 cm-esek).
- A csatlakozó menetek mérete – a napkollektoros csatlakozások általában 3/4" vagy 1" belső menetek, a kazán csatlakozásai 6/4" vagy 1". Össze kell hasonlítani a meglévő rendszerével, hogy ne vásároljon felesleges csökkentőket.
- A csatlakozók magassága – különböző gyártók különböző magasságban helyezik el a meneteket. Ha a régi tárolót újra cserélik, ellenőrizni kell, hogy az új tároló csatlakozói ugyanazon a magasságon vannak-e, különben át kell alakítani a csővezetéket.
- Az anód menet pozíciója – az anód cseréjéhez ne legyen szükség az egész rendszer lebontására. A menetnek hozzáférhetőnek kell lennie.
További információkat a méretekkel és csatlakozásokkal kapcsolatban a Napkollektoros melegvíz-tárolók méretezése: mit ellenőrizzen vásárlás előtt című cikkben talál, ahol konkrét táblázatokkal is rendelkezünk a leggyakoribb kapacitásokra.
Lehet vízszintesen elhelyezni a melegvíz-tárolót?
A napkollektoros melegvíz-tárolók kizárólag függőleges elhelyezésre készülnek. Ennek fizikai oka van: a meleg víz könnyebb és felfelé áramlik, a hideg víz lefelé – a hőmérsékleti rétegződés a melegvíz-tárolóban a rendszer hatékony működésének kulcsa. Az alsó (napkollektoros) hőcserélő felmelegíti az alsó réteget, a meleg víz felfelé áramlik, a felső hőcserélő (kazán) melegíti a felső réteget. Ha oldalra döntené a tárolót, a rétegződés megszűnne, az egész térfogat keveredne és a hatásfok jelentősen csökkenne.
Ezenkívül az összes csatlakozás és anóda nyílás kizárólag függőleges pozícióra van kialakítva – így elhelyezve nehezebb hozzáférni a karbantartáshoz, és ha smaltos edényről van szó, akkor a gyártás során előfordulhat egyenetlen smaltbevonat, ami csökkenti az élettartamot.
Szükség van valamilyen hivatalos engedélyre vagy ellenőrzésre a melegvíz-tárolóhoz?
A melegvíz-tároló, mint nyomás alatt működő fogyasztó, nem esik a szlovákiai előírások szerinti kötelező ellenőrzések alá, ha a hálózati melegvíz-tárolók 6 bar alatti, általános lakásbeli tárolókra gondolunk. Ellentétben a gázkazános melegvíz-tárolóval, itt nincs törvényileg előírva a nyomásos tároló rendszeres szakmai ellenőrzése.
A napkollektoros rendszer – beleértve a tárolót is – azonban megfelelő projekt dokumentációval és technikai szabványokkal (STN, EN 12975 és mások) összhangban kell, hogy üzembe kerüljön. Ha támogatást igénybe vesz (például a Zöld otthonok programból), az telepítést jogosult személynek kell elvégeznie, és meg kell felelnie a megfelelő támogatási rendszer feltételeinek.
A villamos rész (keringető szivattyú, szabályozás) a villamos hálózati ellenőrzés részét képezi, amit ellenőrző mérnöknek kell elvégeznie. Ez a minden megrendeléshez tartozó beszerelés része.
Gyakori kérdések (FAQ)
Lehet közvetlenül, tágulási tartály nélkül csatlakoztatni a tárolót?
Nem, a tágulási tartály minden zárt nyomásos rendszer szükségtelen része – tehát a vízvezetékhez vagy elsődleges körhöz csatlakoztatott napkollektoros melegvíz-tároló esetében is. Nélküle a melegítés során a víznek nem lenne hova kinyúlni, a nyomás kontrollálatlanul nőne, és a biztonsági szelep minden melegítésnél kinyitná. A tágulási tartály méretezése a tároló térfogatától és a hálózati nyomástól függ – például 250 literes tárolóhoz általában 18-25 literes tágulási tartályt használnak a melegvíz oldalán, az elsődleges napkollektoros körre pedig külön méretezést végeznek az elsődleges kör térfogatát és stagnációs körülményeit figyelembe véve.
Milyen hőmérsékletet kell beállítani a tárolóban?
Higiéniai szempontból legalább 60 °C-t ajánlott beállítani – ezen a hőmérsékleten elpusztul a Legionella pneumophila baktérium, ami a hőmérséklet 25-50 °C közötti álló víz esetén egészségkockázatot jelent. Egyes szabályozások lehetővé teszik a termikus kezelést – naponta egyszer a tárolót 70 °C-ra melegítik, függetlenül a beállított működési hőmérséklettől. Energia-megtakarítási szempontból a működési hőmérséklet általában 55-60 °C között van, ami egy ésszerű kompromisszum a higiénia és az akkumulált energia veszteségei között.
Mi történik, ha a tároló hosszú ideig nem működik és nem használják?
Egy napkollektoros melegvíz-tároló, amely hosszú ideig nem működik (például több hónapon át le van csatlakoztatva, és vízzel van töltve), higiéniai szempontból problémás lehet – a 25-50 °C közötti álló meleg víz ideális táptalaj a Legionella baktériumok számára. A működés újraindítása előtt érdemes teljesen kiöblíteni a tárolót, 70 °C fölé melegíteni, és ellenőrizni a hozam anódját. Ha a tároló hosszú ideig üresen áll, jobb kiüríteni és bezárni a bemeneteket.
Mennyi ideig tart, amíg a tároló napenergiával 15 °C-ról 55 °C-ra melegszik?
Ez a napfény intenzitásától, a kollektorok felületétől és a tároló térfogatától függ. Általánosan: egy jó napon (július, 800–900 W/m²) és két lapos kollektorral (4 m²) a rendszer energiateljesítménye kb. 2,5-3 kW. 250 liter víz melegítése 40 °C-kal (15 °C-ról 55 °C-ra) kb. 11,6 kWh energiát igényel. 2,5 kW teljesítménnyel ez kb. 4,5 órát vesz igénybe folyamatos napsütéssel. Valóságban – reggeli köd, változó felhőség, éjszakai hűlés – ez kb. 6-8 órát vehet el az egész nap során.
Kell-e izolációval rendelkező tárolót vásárolni?
Mindig izolációval. Egy izoláció nélküli tároló kb. 3-5 kWh energiát veszít egy nap alatt szobahőmérsékletű kazánhelyiségben (20 °C) és 55 °C-os vízhőmérséklet esetén – ez felesleges veszteség, ami csökkenti a napenergia beruházás megtérülését. Egy jó minőségű hideg poliuretán habból készült, 50-80 mm vastag izoláció a napi veszteségeket 1 kWh alá csökkenti. A kínálatban lévő tárolók, például napkollektoros melegvíz-tároló két hőcserélővel és izolációval, teljes készletben szállítják, így ezek a veszteségek nem lesznek a felelőssége.
Mi a különbség a bivalens és a monovalens tároló között?
A monovalens tároló egy hőcserélővel rendelkezik, és egyetlen hőforrással működik. A bivalens tároló két hőcserélővel rendelkezik, és egyszerre képes hőt fogadni két forrásból – általában napkollektorokból és kazánból. A „bivalens” kifejezés tehát valójában két hőcserélővel rendelkező tárolót jelent, és gyakrabban használják a német és osztrák technikai irodalomban, ahonnan hozzánk is eljutott. Egy kombinált napkollektoros-kazános rendszerhez a bivalens tároló a megfelelő választás.
Összegzés
A napkollektoros melegvíz-tároló minden napkollektoros melegvíz-tároló rendszer szíve. A vásárlók által felvetett kérdések többsége három nagyobb körre vonatkozik: a megfelelő térfogat és típus kiválasztása, a megfelelő bekötés és a további hőforrásokkal való összekapcsolás, valamint a hosszú távú megbízhatóság, beleértve a karbantartást. Minden egyes körre külön részletes cikkeink vannak ebben a tudásközpontban – például Hogyan válasszunk napkollektoros melegvíz-tárolót: térfogat, hőcserélők és rendszer típus a részletes választáshoz, vagy Napkollektoros melegvíz-tároló karbantartása a hosszú távú működéshez.
Ha konkrét vásárlási döntést tervez, akkor rendelkeznie kell a családtagok számával, a tervezett vagy meglévő kollektorok méretével és típusával, a másodlagos hőforrás típusával (kazán, hőszivattyú, elektromos kazán) és a kazánhelyiség méreteivel. Ezekkel az információkkal pontosan és felesleges kompromisszukok nélkül tudja kiválasztani a tárolót.
Kérdés van ezzel kapcsolatban?
Nem tud dönteni vagy konkrét helyzetet old meg otthonában? Írjon nekünk – szívesen segítünk.