Napkollektoros hőtároló TÜV-tárolóval: működése és mikor érdemes

A terméket jelenleg előkészítjük.

De a többi kategóriát is megtekintheti.

Napkollektoros melegvíz-tároló belső melegvíz-tárolóval: működési elv, előnyök és gyakori gyakorlati esetek

Amikor a vásárló a napkollektoros melegvíz-tárolóra kérdez rá, általában egyszerű képet lát: egy nagy víztároló, amelybe a kollektorok hőt szállítanak. A valóság azonban kissé összetettebb – és éppen itt jön képbe a belső melegvíz-tárolóval rendelkező konstrukció. Ez a típusú tároló speciális belső architektúrával rendelkezik, ami lényegesen megváltoztatja, hogy a melegvíz hogyan készül, milyen minőségű, és milyen az egész rendszer energiatartalma. A következő sorokban részletesen átnézzük, hogy pontosan mit jelent ez a konstrukció, mikor érdemes megvalósítani, és hol vannak a határai.

Ha inkább általános bevezetést keres a tárolók kiválasztásához, látogasson el cikkünkhöz: Hogyan válassz napkollektoros melegvíz-tárolót: térfogat, hőcserélők és rendszer típus, ahol szélesebb áttekintést talál. Itt a „tároló a tárolóban” rendszerre és annak gyakorlati következményeire fókuszálunk.

Mi az a belső melegvíz-tároló – a „tároló a tárolóban” konstrukció

A klasszikus napkollektoros melegvíz-tároló lényegében egy nagy acélhenger, amely egy vagy két csőhőcserélőt (csavart) tartalmaz. A napenergia folyadék áthalad ezeken a csavarokon, és hőt ad át a tárolóban lévő víznek. A melegvíz ezt követően vagy közvetlenül ebből az akkumulációs vízből készül (ami higiénikus szempontból problémás), vagy egy további hőcserélőn keresztül.

A belső melegvíz-tárolóval rendelkező tároló másképp működik. Egy nagy külső burkolat (akkumulációs térfogat, néha „napkollektoros” vagy „kazánvíz” néven) belsejében egy különálló, kisebb tartály van elhelyezve – a belső tároló. Ez a belső tartály ivóvízzel van töltve. A külső térfogatban lévő akkumulációs víz tehát a belső tartályt körbeölelve melegíti annak tartalmát a belső tároló falán keresztül.

Ez tehát egy hőcserélő, amely rendkívül nagy felülettel rendelkezik – a belső tároló teljes felülete hőt ad át a melegvíznek. Ez a technikai különbség a hagyományos csőhőcserélőhöz képest, amely tipikusan 1–3 m² felülettel rendelkezik, míg a belső tároló falának hatékony felülete 4–8 m², vagy akár több is lehet, attól függően, hogy mekkora a térfogat.

Hogyan működik a hőátadás a belső melegvíz-tárolóban

A fizikai elv egyszerű: a külső akkumulációs térfogatot a napkollektoros kör (csőhőcserélő vagy alján lévő burkolati hőcserélő) melegíti, és esetlegesen a kazán hőcserélője is. Ez a víz – nevezzük „akkumulációs víznek” – egy zárt körben mozog, és nem kíván ivóvízként használható. Ebben lehetnek adalékanyagok (pl. korrózióinhibítorok), és kémiai összetétele nem követi az ivóvíz higiénikus szabványait.

A belső tartályt a vízvezeték hálózatból származó valódi ivóvíz tölti meg. Ez a víz a házi vízvezeték hálózat nyomása alatt van (tipikusan 2–4 bar). Amikor melegvíz kifolyót nyit meg, a hideg víz a belső tartály alján belép, kiszorítja a melegített vizet felül, és az eljut a fogyasztókhoz. Nincs szivattyú, nincs szabályozás – a rendszer passzívan működik, csupán a hálózat nyomásán alapul.

A hőátadás kizárólag a belső melegvíz-tároló falán keresztül történik (tipikusan 1,5–3 mm vastag nemesacél). A hőátadás felülete, ahogy már említettük, sokkal nagyobb, mint a hagyományos csőhőcserélő esetében. Eredményként a melegvíz gyorsan melegszik – egy megfelelően méretezett rendszer és elegendő meleg külső térfogat esetén nagy fogyasztási sebesség mellett is stabil hőmérsékletű melegvíz áll rendelkezésre.

Gyakorlatban ez így néz ki: egy 300 literes külső térfogatú és 60–80 literes belső melegvíz-tárolóval rendelkező tároló képes 45–55 °C-os melegvizet szolgáltatni, még gyors fogyasztás esetén is (pl. fürdő + mosdó egyidejű használata), ha az akkumulációs víz 65–70 °C-on van melegítve. Minél nagyobb a hőmérsékleti gradiens (a különbség az akkumulációs és a kívánt melegvíz között), annál hatékonyabb a hőátadás.

Higiénikus előnyök: miért biztonságosabb a belső melegvíz-tároló

Ez talán a legfontosabb ok, amiért egyáltalán meg kell fontolni a „tároló a tárolóban” konstrukciót. A klasszikus egyakkumulációs tárolóban, ahol a melegvíz közvetlenül az akkumulációs vízből készül, két alapvető higiénikus kockázat létezik:

Legionella pneumophila – baktérium, amely leggyorsabban 25–45 °C között és álló vízben szaporodik. Ha a tárolót nem szabályosan melegítik fel dezinfekciós hőmérsékletre (minimum 60 °C, ideálisan 70 °C), a kolónizáció kockázata valós. A nagy térfogatú ivóvíz tartalmú tárolókban, ahol bizonyos zónákban a hőmérséklet csökken, ez a kockázat különösen súlyos.
Korrózió és szennyeződés – az ivóvíz tartalmú akkumulációs víz esetében a anyagot ivóvízhez való használatra kell tanúsítani, az anód állapota jó kell legyen, és a víz nem tartalmazhat adalékanyagokat.

A belső melegvíz-tárolóval rendelkező rendszerben ezek a problémák eltűnnek vagy jelentősen csökkennek. Az ivóvíz térfogata lényegesen kisebb (60–120 liter helyett 200–400 liter), ami megkönnyíti a rendszeres melegítést. Emellett, mivel az ivóvíz állandóan nyomás alatt van és minden fogyasztásnál áramlik a rendszerben, nem áll meg – ez csökkenti a baktériumok szaporodásának kockázatát. Az akkumulációs víz a külső térfogatban adalékanyagokat is tartalmazhat, miközben a higiénikus korlátozások nincsenek, ami meghosszabbítja a tároló élettartamát.

Különbségek a két csőhengeres tárolóhoz képest

A két csőhengeres (csavartípusú) melegvíz-tároló egy sokkal elterjedtebb típus a magyar piacon. Az alsó csavart a napelemes körbe kötik, a felsőt a kazán körbe, és a teljes tároló térfogatot ivóvíz alkotja. Ilyen melegvíz-tárolót például ajánlunk napelemes melegvíz-tároló két csőhengerrel és szigeteléssel címmel.

Mi a valós különbségek a gyakorlatban?

Áramlási teljesítmény: A „tároló a tárolóban” típusú melegvíz-tároló általában sokkal nagyobb óránkénti teljesítményt nyújt TÚV fogyasztásnál. A nagy felületű hőcserélő biztosítja, hogy hosszabb fogyasztásnál (pl. fürdő megtöltése) a hőmérséklet ne esjen olyan mértékben, mint egy ugyanakkora térfogatú csőhengeres melegvíz-tárolónál.
Készletként rendelkezésre álló TÚV térfogat: Ezzel ellentétben a beépített melegvíz-tároló kisebb készletként rendelkezésre álló térfogattal rendelkezik – tipikusan 60–120 liter azonnal hozzáférhető meleg víz. Egy 300 literes teljes térfogatú melegvíz-tároló és csavartípusú hőcserélő 300 liter TÚV-t nyújt (bár fokozatosan hűl), míg a tároló a tárolóban csupán 60–80 liter a beépített tartályban. Ha a külső térfogat elegendően felmelegszik, a beépített tartály gyorsan feltöltődik – de nagy mennyiségű víz gyors fogyasztása esetén (pl. 150 literes fürdő megtöltése) érezhető hőmérsékletcsökkenést érezhet.
Higiéniai biztonság: A „tároló a tárolóban” típus higiéniai szempontból biztonságosabb, mint amit fentebb is leírtunk.
Ár: A beépített melegvíz-tárolóval rendelkező melegvíz-tárolók általában drágábbak – konstrukciós szempontból bonyolultabbak, több anyagot igényelnek. A különbség akár 15–40 % is lehet ugyanakkora külső térfogatú hagyományos melegvíz-tárolóhoz képest.
Súly és méretek: A beépített tartályos melegvíz-tároló ugyanakkora akkumulációs térfogatnál nehezebb és nagyobb, mivel a beépített tartály konstrukcióját is el kell fogadnia. További információ a méretbeli különbségekről megtalálható a Napelemes melegvíz-tárolók méretei és csatlakozásai: mit ellenőrizni érdemes vásárlás előtt című cikkben.

Mikor érdemes valóban melegvíz-tárolót választani beépített melegvíz-tárolóval

Nem minden háztartás vagy vállalkozás használja ugyanúgy ezt a megoldást. A gyakorlatból látjuk, hogy ez a választás értelmes elsősorban a következő esetekben:

1. forgatókönyv: Családi ház, amelyben a higiénia vagy a víznyomás magasabb követelményeket támaszt

Egy 4–5 fős család, napelemes rendszer TÚV előállítására és gázkondenzációs kazánnal történő melegítésre. Kívánalom: a melegvíz azonnal elérhető legyen jó víznyomással (hidromasszírozó zuhany, két fürdőszoba kör egyszerre). Ebben az esetben a beépített melegvíz-tárolóval rendelkező melegvíz-tároló kiváló – az ivóvíz rendszeres nyomás alatt van (nem gravitációs), a vízáramlás magas, a hőmérséklet stabil. A beépített tartály 80 literes készletként rendelkezésre álló térfogata képes kezelni a hétköznapi fogyasztást, és miközben a zuhanyzás tart, a külső akkumulációs térfogat folyamatosan „tölti” a beépített tartályt.

2. forgatókönyv: Ház vagy kert ház korlátozott víznyomással

Ez az eset éppen fordított – a beépített tartályos melegvíz-tároló problémás lehet, ha a bemeneti nyomás gyenge vagy a ház gravitációs rendszert használ magasabb szintű tartályból. Ilyen esetben a hagyományos melegvíz-tároló csőhengeres hőcserélővel jobb választás.

3. forgatókönyv: Napelemes rendszer kombinálva hőszivattyúval

A hőszivattyú és a napelemes rendszer együtt alkot kombinált forrást. A melegvíz-tároló külső akkumulációs térfogata mindkét forrás által melegíthető, a beépített TÚV tartály mindig higiéniai szempontból biztonságos vízzel rendelkezik. Ez az egyik ideális felhasználási mód, mivel az akkumulációs víz a külső térfogatban magasabb hőmérsékleten állítható be, így hatékonyabb a hőátadás, és a hőszivattyú nagyobb térfogatot használ, ami javítja hatékonyságát (kevesebb ciklus).

4. forgatókönyv: Lakótelep vagy panzió több fogyasztással egyszerre

Kis panziókban (6–15 szoba) vagy lakótelepeken központos TÚV előállítással a beépített melegvíz-tárolóval rendelkező melegvíz-tároló nagyon hatékony lehet. A nagy külső akkumulációs térfogat (500–1 000 liter) energiát tárol, a beépített melegvíz-tároló nagy hőátadó felülettel képes lefedni a csúcsfogyasztást is (pl. reggeli zuhanyzás a vendégekkel). Ilyen esetben ajánlott nagyobb térfogatú melegvíz-tárolókat használni, és megfelelően kiszámítani a napelemes kollektorokat és a kazánforrást is.

Dimenziózás: Mekkora külső tároló és beépített tartályra van szükségem

A beépített tartályos melegvíz-tároló dimenziózása két különálló kritériummal rendelkezik, amelyeket külön-külön kell megoldani – ez az egyik olyan terület, ahol a vásárlók gyakran hibáznak.

Külső (akkumulációs) térfogat a telepített napelemes kollektorok teljesítményéhez és a kiegészítő forráshoz igazodik. Alapvető szabály: 40–60 liter akkumuláció minden m² kollektorra. Egy családi ház esetén 5–6 m² kollektor felület esetén tehát 200–360 liter külső térfogat szükséges. Ez megtalálható a Mekkora napelemes melegvíz-tárolóra van szükségem a házamhoz című cikkben is.

A beépített TÚV tartály a napi TÚV fogyasztás és a csúcsfogyasztás szerint van dimenziózva. Az alapvető szabvány szerint 35–50 liter TÚV szükséges személyenként naponta (45 °C-on). Egy 4 fős család esetén tehát 140–200 liter napi fogyasztás. Mivel a beépített tartály folyamatosan „töltődik” a külső térfogatból, nem kell ugyanakkora térfogatú lennie, mint a napi fogyasztásnak – elég 40–60 % ebből az értékből, tehát 60–120 liter beépített tartály. A többi folyamatosan a külső térfogatból jön a hőátadásból.

Konkrétus példák melegvíz-tárolókra különböző háztartás-méretekhez:

2–3 fős család, 4 m² kollektor: külső térfogat 200–250 liter, beépített tartály 50–70 liter – lásd például 250 literes melegvíz-tároló
4–5 fős család, 6 m² kollektor: külső térfogat 300 liter, beépített tartály 70–90 liter – 300 literes melegvíz-tároló a leggyakoribb választás
6+ fős család vagy kombinált fűtési rendszer: külső térfogat 400 liter és annál nagyobb, beépített tartály 90–120 liter – ilyen alkalmazásokhoz ajánlott 400 literes melegvíz-tároló

Fontos gyakorlati figyelmeztetés: soha ne túlméretezze a beépített tartályt a külső térfogat rovására. Láttunk olyan rendszereket, ahol a szerelő túl nagy beépített tartályt választott (pl. 150 liter) és túl kicsi külső térfogatot (200 liter) – az eredmény az volt, hogy a külső térfogat felmelegedett, de a fogyasztásnál túl gyorsan lehűlt, és a hőátadás a TÚV felé csökkent. A beépített tartálynak mindig kisebbnek kell lennie, mint a külső akkumulációs térfogat, ideális esetben 1:3 és 1:5 arányban.

Csatlakoztatás, szabályozás és kapcsolódás más berendezésekhez

A beépített tartályos melegvíz-tároló több csatlakozóhelyet is tartalmaz, amelyeknek megfelelő bekötése elengedhetetlen. A tipikus konfiguráció a következőket tartalmazza:

Napenergia kör bemenete/kimenete (alsó hőcserélő) – általában G 3/4" vagy G 1" menet
Kazán kör bemenete/kimenete (felső hőcserélő vagy palásthőcserélő) – ugyanakkora méretek
Fürdővíz bemenete a beépített tartályba (alulról)
TÚV kimenete a beépített tartályból (felülről)
Külső térfogat leeresztő szelepe
Beépített tartály leeresztő szelepe
Beágyazott hőmérséklet-szonda tokja (általában 1–2 darab, különböző zónákhoz)
Biztonsági szelep a beépített tartály nyomásvédelméhez (kötelező, beállítás általában 6–8 bar)

A melegvíz-tároló megfelelő hidraulikai csatlakoztatása a kazánhöz és a napenergia körhöz az osztó-gyűjtő megfelelő kiválasztásától függ. Többzónás rendszerek esetén (napenergia kör + kazán kör + esetleg padlófűtés) elegáns megoldást nyújthat például az ipari nemesacél osztó-gyűjtő 6/4"x1" golyóscsapokkal, amely tiszta hidraulikai elválasztást biztosít a különböző körök között.

A szabályozás egyszerű elven működik: a napenergia szabályozó a kollektor és a külső tároló alsó zónájának hőmérsékletét követi. Ha a kollektor 5–8 °C-kal melegebb, mint a tároló, a napenergia szivattyú bekapcsol. A kazán szabályozó a tároló felső zónájának hőmérsékletét követi (vagy a beépített tartály hőmérsékletét, ha ott van szonda) – ha a hőmérséklet leeshet a beállított érték alá (pl. 55 °C), a kazán felfűt.

További részletek a konkrét bekötési lépésekről az Napenergia tároló csatlakoztatása kazánhöz és kör osztóhoz és az Napenergia tároló beszerelése: lépések, elhelyezés és szerelési követelmények című cikkekben olvashatók.

Anyagok, élettartam és korrózióvédelem

A tároló külső palástja általában szénacélból készül, belső smaltbevonattal vagy (kevésbé gyakran) nemesacélból. Mivel a külső térfogat nem tartalmaz ivóvizet, az anyagminőség követelményei alacsonyabbak, mint egy klasszikus TÚV tároló esetén. A magnézium anód ezen a területen védi a tárolót a korrózió ellen, és rendszeres ellenőrzése szükséges – javasolt 2 évente, bővebben erről az Napenergia tároló karbantartása: tisztítás, anóda és hőcserélő ellenőrzése című cikkben olvashat.

A beépített TÚV tartály általában nemesacélból (AISI 304 vagy magasabb minőségű, agresszívabb vizekhez) készül. A nemesacél nem igényel anódot, és ellenáll a normál ivóvíznek, amíg a kloridtartalom nem extrém magas. Aggresszívabb, kemény víz esetén (pl. 30 °dH-nál nagyobb keménység) vízkő képződhet a beépített tartályban, ami csökkenti a hőátadást. Rendszeres vízkőmentesítés (kémiai vagy mechanikai) ilyen esetekben szükséges – a gyakoriság a víz keménységétől és a fogyasztás mennyiségétől függ.

Egyszerűen beszerelt és karbantartott, beépített tartályos tároló élettartama 15–25 év. A kritikusabb részek általában az anód és a bemeneti nyílások tömítése, mint a beépített tartály maga. A tároló kiválasztásakor mindig ellenőrizze a külső palást falvastagságát (min. 3 mm) és a beépített tartály falvastagságát (min. 1,5 mm nemesacélból).

Gyakori problémák és megoldásuk

A gyakorlatból ismert néhány ismétlődő probléma, ami beépített tartályos tárolóknál előfordulhat. Ezek a következők:

A TÚV hőmérséklete a fogyasztásnál nem elegendő: A leggyakoribb oka a külső térfogat alulméretezése vagy a rossz stratifikáció. Megoldás: ellenőrizze a napenergia szabályozó beállításait, ellenőrizze a külső térfogat hőmérsékletét a szondánál, esetleg növelje a kazán felfűtési hőmérsékletét.
Vízkő lerakódása a beépített tartályban: Kemény víz esetén (pl. Budapest, Székesfehérvár, néhány része Debrecennek) a vízkő viszonylag gyorsan lerakódik. A jellemző tünetek a folyadékáram és a TÚV hőmérséklet csökkenése. Évente egyszeri vízkőmentesítés ezekben a régiókban szokásos.
A külső palást korróziója lemerült anóda miatt: Ha az anód nem cserélt ki időben, a korrózió viszonylag gyorsan előrehalad. A tünetek a tároló akkumulációs víz minőségének romlása (zavarosság, szag) és esetleges szivárgások. További részletek az Gyakori hibák napenergia tárolókban: túlmelegedés, korrózió és nyomásvesztés című cikkben.
Túlmelegedés nyári időszakban: Ha a napenergia rendszer túlméretezett vagy a fogyasztás alacsony (pl. szünidőszak), a külső térfogat hőmérséklete elérheti a 90 °C-t. Ez önmagában nem veszélyes a tárolóra, de problémát okozhat az expanziós tartályban és a biztonsági szelepeknél. Megoldás: napenergia szabályozó hűtési funkcióval (éjszakai hűtés a kollektorokon keresztül), a rendszer levegőtelenítése.

Gazdaságosság és megtérülés

A benti tartállyal ellátott tároló drágább, mint a hagyományos dupla csőspirállyal ellátott tároló. A különbség 150 és 500 EUR között mozog, attól függően, hogy milyen a térfogat és a gyártó. De mennyiben térül meg ez a többlet?

Energetikai hatékonyság közvetlen összehasonlításban: a „tároló a tárolóban” típusú tároló 5–15%-kal nagyobb napelemes nyereséget biztosít megfelelő beállítás mellett, éppen ezért a nagyobb hőátadó felületnek köszönhető. A különbség egy családi ház esetében, ahol 6 m² kollektor van, éves szinten 150–400 kWh lehet. Egy ilyen mennyiség, ha az alternatíva a bojlerrel történő fűtés, és az áram ára kb. 0,20–0,25 €/kWh, akkor 30–100 € éves megtakarítást jelent. Így a jobb tárolóba tett beruházás megtérülése 3–10 év lehet, ami 20+ éves élettartás mellett gazdaságos.

Ezen túlmenően van egy higiéniai érték is, amit nehéz pénzben kifejezni, de létezik: a benti tartállyal ellátott tároló higiéniai követelményeket teljesíti anélkül, hogy bármilyen kiegészítő intézkedésre (pl. automatikus dezinfekció, UV lámpa) lenne szükség, ami további költségekkel jár a hagyományos tárolóknál, ahol az egész térfogatban fogyasztott ivóvíz van.

Gyakori kérdések (FAQ)

Használható TÚV tároló benti tartállyal napelemek nélkül, csak kazánnal?

Igen, technikailag lehetséges, és néha értelmes is. A kazán melegíti a külső akkumulációs térfogatot, ami aztán melegíti a TÚV-t a benti tartályban. Az előny a higiéniai biztonság és a magas hőleadó teljesítmény. A hátrány a magasabb ár a hagyományos TÚV tárolóhoz képest. Ha napelemeket nem tervezel sem most, sem később, érdemes megfontolni, hogy ez a megoldás érdemes-e – egy egyszerű spirállal ellátott tároló olcsóbb és elegendő lehet. Ha viszont később napelemes rendszert szeretnél kiegészíteni, akkor a benti tartállyal ellátott tároló ideálisan fel van készítve ehhez a rendszerhez.

Milyen a külső térfogat ajánlott működési hőmérséklete a TÚV optimális előállításához?

A rendszer normál működése során a külső akkumulációs térfogatot 65–70 °C-on kell tartani. Ez biztosítja a megfelelő hőmérsékleti gradienset a gyors hőátadás érdekében a benti tartály felé, és ez egy olyan hőmérséklet, ahol a legionella baktériumok az akkumulációs vízben inaktívak. A napelemes rendszer nyári időszakban akár 80 °C fölé is melegítheti a külső térfogatot – ez nem probléma, ha a rendszerben megfelelően méretezett tágulási tartály és biztonsági szelep van.

Kell-e a benti tartályban is anódot cserélni?

Nem. A benti tartály általában rozsdaálló acélból készül, ami nem igényel anódot. Az anód (magnézium vagy hibrid típusú) csak a külső tároló burkot véd, ha az rozsdaálló acélból készült. Az anód állapotának ellenőrzését javasolt minden 2 évben elvégezni, illetve a víz keménysége és agresszivitása alapján.

Ha van egy jövedékes épületem (pl. panzió, szabadidőközpont), elegendő egy nagy TÚV tároló benti tartállyal?

Ez a szobák számától és a TÚV napi fogyasztásától függ. Magasabb fogyasztású létesítmények esetében inkább több tároló kaskádját (pl. 2× 400 liter) javasolt használni, mint egy nagyon nagy tárolót. Ennek az az oka, hogy jobb a hőmérsékleti rétegződés, egyszerűbb a karbantartás, és ha egy tároló meghibásodik, akkor is van tartalék kapacitás. Ne feledkezz meg a rendszerek megfelelő hidraulikai összekapcsolásáról – ilyenkor hasznos lehet például az nem rozsdaálló osztó-gyűjtő összeállítás a körök tiszta elválasztásához.

Lehet, hogy a TÚV a benti tartályban túlmelegszik?

Igen, ha a külső térfogat extrém módon felmelegszik (pl. nyári stagnáció esetén, amikor a tároló teljesen feltöltött, és a kollektorok továbbra is energiát szolgáltatnak), akkor a külső térfogat hőmérséklete elérheti a 90–95 °C-t. Ebben az esetben a benti tartály is elérheti a 80–85 °C-t. Ezért kötelező a biztonsági szelep felszerelése a TÚV kimeneténél a benti tartályból (beállítás 6–8 bar), valamint a TÚV elosztásánál a termostatikus keverő szelep (max. 55–60 °C kimeneti hőmérséklet). Ezek nélkül a rendszer veszélyes.

Hogyan lehet megállapítani, hogy a hőátadás a benti tartály falán keresztül csökken?

A legegyszerűbb teszt: töltse fel a külső tárolót a kívánt hőmérsékletre (pl. 65 °C), és mérje meg, milyen gyorsan melegszik fel a TÚV zárványos fogyasztás mellett (TÚV kimenetén lévő hőmérséklet-szonda vagy egyszerűen a csapvizet ellenőrizve). Ha a külső hőmérséklet 65 °C, de a TÚV még nem éri el a 50–55 °C-t, akkor valószínűleg a benti tartály vízkővel van beborítva. Tisztítsa meg, és mérje újra.

Összegzés: érdemes TÚV tárolót benti tartállyal vásárolni?

A válasz nem egyszerű „igen” vagy „nem” – ez a konkrét körülményektől függ. Ha a maximális higiéniai biztonságú ivóvíz, a magas teljesítményű, teljes nyomás alatt működő melegvíz és a napkollektorokkal és más hőforrásokkal kombinálható rendszer szükséges, akkor a TÚV tároló benti tartállyal kiváló választás – és hosszú távon megéri. Ha egyszerű rendszered van, alacsony TÚV fogyasztás, korlátozott költségvetés vagy gravitációs elosztás, akkor a hagyományos dupla spirállal ellátott tároló is elegendő lehet – nézd meg további cikkeinket, például: Tároló egy vagy két hőcserélővel: melyik a jobb.

Konkrét termék kiválasztásánál mindig hasonlítsd össze a külső tároló térfogatát, a benti tartály térfogatát, a hőátadó felületet és a benti tartály anyagát. Ez a három érték többet mond a tárolóról, mint bármilyen marketingbrosíra.

Kérdésed van ezzel kapcsolatban?

Nem tudsz dönteni, vagy konkrét helyzeted van otthon? Írj nekünk – szívesen segítünk.