Téli üzemoda működő napelemek – mit kell tudni

A terméket jelenleg előkészítjük.

De a többi kategóriát is megtekintheti.

Téli működés napkollektorral – mit kell tudni

A napkollektoroknak van a nyári megoldásnak való híre. Sok házastulajdonos feltételezi, hogy télen ezek az eszközök gyakorlatilag fölöslegesek – elvannak hóval, megfagynak és leállítják őket. A valóság azonban sokkal összetettebb, és a kollektorok téli működésének megfelelő megértéséhez néhány fizikai és technikai összefüggést kell tisztázni. A tapasztalt szerelő, aki százas számra végzett munkákat, azt mondja, hogy éppen a tél működése dönti el, hogy a rendszer valóban megtérül-e – vagy csak egy szezonális kiegészítő marad.

Ez a cikk részletesen átnézi, mi történik a kollektorral a fagyos hónapokban, hogyan lehet megóvni, hogyan kell megfelelően karbantartani az egész áramló rendszert, mit hoz valójában a napenergia-rendszer télen és mikor érdemes a rendszert leállítani. Ha alapinformációkat keres a kollektor kiválasztásáról, ajánlott először elolvasni a Hogyan válassz napkollektort – mire figyelj meg vásárlás előtt című cikket. Itt kizárólag a télre fókuszálunk.

Alapfizika: miért működik a kollektor negatív hőmérsékleten is

Első és legfontosabb téves elképzelés, amit cáfolni kell: a kollektor nem igényel meleget kívülről. A napfényt igényli. Ezek a két dolog eltérő. A napenergia leér az abszorberhez a kollektorban még -15 °C-on is, ha az ég tiszta. Az abszorber ezután ezt a fényt meleggé alakítja. Ha az abszorber megfelelően hőszigetelve van a környező levegőtől (és ez pontosan az, amire a kollektor szerkezetében törekszik), akkor akár több tucat Celsius-fokos hőmérsékletet is elérhet még a heves fagyokban is.

Egy jó minőségű lapos kollektor stagnációs hőmérséklete hideg, de napsütéses téli napon elérheti a 80–120 °C-t. Működő áramlás mellett a kimeneti hőmérséklet csökken a valós 30–55 °C-ra, ami még mindig elegendő a melegvíz előmelegítéséhez. A kritikus paraméter nem a külső hőmérséklet, hanem a napfény mennyisége – mérve globális napsugárzásG [W/m²] néven.

A grafikából látható, hogy december és január napi sugárzási adagja jelentősen kisebb, mint a júniusi maximum (0,8–1,1 vs. 5,2 kWh/m²/nap), de nem nulla. Jól kiszámított rendszer januárban is képes 10–25 % melegvíz előállítási igényt fedezni. Február és március sokkal előnyösebb, ezért beszélünk a kollektorokról, mint „előtavaszi" energiaforrásról.

Fagy és napkollektor – hol valóban veszélyes

A fagy magában nem árt a kollektoroknak. A probléma akkor keletkezik, ha a kollektoron keresztül folyik vagy áll meg olyan folyadék, ami alacsony hőmérsékleten megfagy. A tiszta víz 0 °C-on fagy meg, és a megfagyáskor kb. 9%-kal növeli a térfogatát, ami az abszorbert, a kollektorokat, a szelepeket és a csöveket is elromolhat. Ezért a napenergia-rendszerekben soha nem használunk tiszta vizet hőhordóként.

Fagyálló keverék – az alapja a télbiztonságnak

Szlovákián a napenergia-rendszerekben szabály a propilénglikol és víz keveréke, amely -28 és -35 °C közötti védelmet nyújt. Az etilénglikollal ellentétben a propilénglikol nem mérgező, ami fontos a vízforrás szennyeződése esetén a hőcserélőn keresztül. 40%-os propilénglikol koncentráció -24 °C-ig véd, ami a legtöbb szlovákiai helyszín esetében elegendő. A hegyvidéki területeken (Tátra, Orava, Kysucke) 45–50%-os koncentrációt javasolunk, ami a fagypontot -30 és -35 °C közé tolja.

Fontos gyakorlati figyelmeztetés: a fagyálló keverék öregszik. A pH-értéke idővel csökken (savasság nő), a korrózióinhibítorok elfogyásnak indulnak, és a keverék agresszíven hatni kezd a rendszer fémes részeire. Az inhibítorok cseréjét vagy pótlását 4–5 évente el kell végezni. Mindig ellenőrizze refraktométerrel az aktuális koncentrációt – ne bízzon abban, hogy öt éve tölthette be a keveréket. A víz elpárolódása miatt a koncentráció változik, a tiszta víz hozzáadása esetén pedig gyengül.

Mi a veszély a rosszul összeállított keverék esetén

Abszorber fagyása – ha a koncentráció alacsonyabb, mint a védelmi érték, akkor extrém hideg esetén a folyadék közvetlenül a kollektorban megfagyhat. A vékony meander vagy harf alakú csövek széttörik, a javítás gyakran az egész kollektor cseréjét jelenti.
Korrózió – savas keverék korróziót okoz hűtőbordákban, rézcsövekben és acél tartályokban. Ennek jelei a szennyeződés, elzáródás, csökkent áramlás és végül a szivárgás.
Pumpa kavitációja – ha a keverék viszkozitása csökken (rossz hőmérséklet vagy elhasznált keverék), zajok és az áramló pumpa korai elhasználódása előfordulhat.

Hó a kollektoron – mítosz versus valóság

Sokan hiszik, hogy a kollektoron lévő hó katasztrófa. A gyakorlatban ez eltérő. Jó minőségű lapos kollektor üveges előlapjának legalább 35–45°-os hajlása van. A hó ilyen felületről az első napsütéses napon magától lecsúszik – még gyorsabban, mint a tető cseréplapjáról, mivel az üvegnek kisebb a súrlódási együtthatója. A déli irány és a megfelelő hajlás tehát nemcsak a maximális energianyeréshez, hanem a hó- és szennyeződés-eltávolító képességhez is fontos. További információ a megfelelő hajlásról és irányról a Kollektor hajlása és iránya – hogyan maximalizálja az energianyerést című cikkben található.

Mikor valóban probléma a hó? A lapos telepítések esetén (20°-nál kisebb hajlás), hosszú ideig tartó felhős idő esetén, amikor a hón a jégréteget is képez, és a vízszintes telepítések esetén a sík tetőkön. Ilyen esetekben a hó és jég rétege hetekig is megmaradhat. A megoldás nem az, hogy felmásznánk a tetőre és húzogassuk a hót (veszélyes!), hanem egy olyan rendszer kialakítása, amely elegendő hőforrással rendelkezik, amely ezeket a szüneteket ellensúlyozza.

Stagnáció – téli és nyári probléma egyben

A stagnáció olyan állapot, amikor a folyadék a kollektorban megáll, de a kollektor továbbra is elnyeli a napsugárzást. Az abszorber hőmérséklete ekkor a stagnációs hőmérsékletre emelkedik (80–200 °C a kollektor típusától függően). Stagnáció akkor következik be:

Elektromos hiba esetén (a szivattyú megáll)
A tároló túlmelegedésekor – a szabályozó kikapcsolja a szivattyút
A szabályozó vagy szivattyú hibája esetén
Télen: ha a tároló tele van, a nap süt, de a tároló hőmérséklete elérte a maximumot

Télen a stagnáció kevésbé veszélyes, mint nyáron (alacsonyabb sugárzás, rövidebb nap), de problémákat okozhat. Stagnáció esetén a nemfagyó keverék könnyebb frakciói elpárolognak, a koncentráció nő és a keverék összetétele megváltozik. Az ismétlődő stagnáció gyorsítja a glikolkeverék degradációját. Ezért fontos, hogy a nyújtási rendszer megfelelően legyen kialakítva (membránnal ellátott nyújtási tartály) és a szabályozónak legyen a tároló túlmelegedését megakadályozó funkciója, valamint éjszakai hűtési funkciója.

Éjszakai hűtés téli védelemként

Néhány napelemes rendszer szabályozója lehetővé teszi az úgynevezett éjszakai hűtési funkciót – éjszaka, amikor a külső hőmérséklet alacsony, a szabályozó elindítja a szivattyút és a hőt a tárolóból a kollektorba vezeti, ahol az éjszakai levegőbe szivárog el. Ez a funkció elsősorban nyáron védi a tárolót a túlmelegedéstől, de tavasszal és ősszel segít a rendszer kapacitásának fenntartásában. Télen általában nem használják, mert a tároló nem melegszik fel önmagától.

Szabályozás és vezérlés napelemes rendszerben télen

A szabályozó a teljes rendszer agya. Télen több olyan specifikus helyzettel kell szembenéznie, ami nyáron nem fordul elő vagy csak ritkán.

Különbség szabályozás – a téli vezérlés alapja

A szabályozó méri a kollektor (az abszorber kimenetén lévő szenzor) és a tároló (a tároló alsó részén lévő szenzor) hőmérsékletét. A szivattyú akkor indul el, amikor a különbség eléri a beállított értéket – tipikusan 5–8 °C (bekapcsolási differenciál). A szivattyú akkor kapcsol ki, amikor a különbség 2–4 °C alá csökken (kikapcsolási differenciál). Télen reggel a kollektor hőmérséklete nagyon alacsony, de jó napfény esetén gyorsan nő. A probléma akkor adódik, ha a bekapcsolási differenciál túl alacsonyra van beállítva – a szivattyú működhet akkor is, amikor a kollektor valójában nem járul hozzá a fűtéshez, hanem éppen hűti a tárolót. A differenciál megfelelő beállítása kulcsfontosságú a téli működéshez.

Fagyvédelem a szabályozóban

A modern szabályozók rendelkeznek olyan funkcióval, amely a kollektor alacsony hőmérséklete esetén rövid ideig elindítja a szivattyút – például, ha a kollektor hőmérséklete +4 °C alá esik, a szabályozó rövid ideig elindítja a szivattyút, és meleg folyadékot szivattyúz a tárolóból a kollektorba. Ez megakadályozza a fagyás kialakulását kritikus esetekben (például, ha a glikolkeverék koncentrációja csökken, amit nem sikerült időben ellenőrizni). Ez egy biztosíték funkció, nem helyettesíti a megfelelő nemfagyó keverék koncentrációját.

A valós teljesítmény téli hónapokban – mit várhatsz

Légy konkrét. Egy napelemes rendszer két lapos kollektorral (összesen kb. 4,4 m²) és 200 literes tárolóval egy családi házban Magyarország középső részén (pl. Zvolen, Nyitra, Trenčín környékén) a gyakorlatban az alábbi orientatív havi teljesítményeket produkálja:

December: 15–30 kWh/hó (napenergia részesedése a melegvíz fűtésében: 8–15 %)
Január: 18–35 kWh/hó (napenergia részesedése: 10–18 %)
Február: 35–60 kWh/hó (napenergia részesedése: 18–30 %)
Március: 70–100 kWh/hó (napenergia részesedése: 35–50 %)
Április: 100–140 kWh/hó (napenergia részesedése: 50–70 %)

Ezek az adatok függenek a helytől, a kollektor dőlésszögétől és irányától, a cső és tároló hőszigetelés minőségétől, a melegvíz napi fogyasztásától és persze a konkrét időjárás viszonyaitól. Felhős téli időszakokban a decemberi és januári teljesítmények hosszú sötét időszakok alatt közel nullához közelíthetnek. Hideg, de világos télben (kontinentális éghajlat Magyarország középső részén) viszont jelentősen magasabbak lehetnek.

Ha pontosabb számításokat szeretnél a házadhoz, nézd meg a cikket Mekkora teljesítményű napelemes kollektorra van szükségem a házamhoz, ahol megtalálod a számítási módszert és a különböző magyarországi régiókra vonatkozó táblázatokat.

A kollektor típusok közötti különbségek téli működésben

Nem minden kollektor ugyanúgy reagál a téli időjárásra. A részletes összehasonlítást a cikkben Lapos vs. csőkollektor – melyik típus érdemes találod. Itt a gyakorlati következményekre koncentrálunk télen.

Lapos kollektorok télen

A lapos kollektoroknak enyhe hátrányuk van a diffúz sugárzású napokon (felhős, ködös napok) – a teljesítményük alacsonyabb. Ugyanakkor természetes ellenállásuk van a stagnációval szemben a nagyobb hőkapacitásuk és a kisebb stagnációs hőmérsékletük miatt. Hó és fagy esetén lapos üvegük jól tisztul magától, ha a dőlésszög 35°-nál nagyobb. Jó hőszigeteléssel és selektív abszorberrel ellátott minőségi lapos kollektor megbízhatóan működik akkor is, ha a külső hőmérséklet -20 °C.

Például az AlCu lapos napelemes kollektor strukturált üveggel hűtő-műanyag abszorberrel és selektív réteggel, valamint jó hőszigeteléssel (minerális szálból) rendelkezik – ezek a tulajdonságok döntőek a hideg időjárásban, amikor az abszorber és a külső levegő hőmérsékletének különbsége a legnagyobb. Nádászóbb körülmények és a gyengébb téli fény mellett is maximális teljesítményt biztosít az AlCu lapos napelemes kollektor strukturált antireflexióval ellátott üveggel – az antireflexió csökkenti a visszaverődésből származó veszteségeket, és több fényt enged át az abszorberbe alacsony beesési szögeknél, ami tipikus téli helyzet, amikor a nap alacsony a látóhatár felett.

További információkat a különböző üvegtípusokról és azok hatásáról a hozamra a külön cikkben talál: Struktúrált vs. antirétegű kollektor üveg – mi a különbség.

Cső (vákuum) kollektorok télben

A vákuumcsöves kollektorok az alacsony külső hőmérsékleteken jobb hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkeznek (a vákuum a csövekben kiküszöböli a konvekciós veszteségeket). A mélyfagyásban napsütés esetén hatékonyabban működhetnek, mint a lapos kollektorok. Hátránya, hogy a hó a csöveken megmarad, és nem esik le olyan könnyen, ami hosszabb ideig eltarthat az aktív felület elzárásától. Emellett egy cső meghibásodása nem jelenti az egész rendszer működésképtelenségét, de a teljesítmény csökken.

Szolár rendszer téli karbantartása – konkrét lépések

A szolár rendszer nem olyan berendezés, amely karbantartás nélkül működne. A téli időszak azonban különösen kihívásokkal néz szembe. Az alábbi feladatokat minden szolár rendszer tulajdonosa el kell végezze vagy szervíztechnikusokkal biztosítani:

Tél előtt (szeptember – október)

Glikolkeverék koncentrációjának ellenőrzése refraktométerrel – ha az érték alacsonyabb, mint a védelmi határ, akkor hígítás vagy cserére van szükség
Optikai ellenőrzés a kollektor állapotáról – üveg repedések, gyűrűk sérülések, nedvességnyomok a keret belsejében
Biztonsági szelep ellenőrzése (rendszer nyomása, membrán állapota a kiterjesztett tartályban)
Ellenőrizze a szabályzó és a szivattyú működését – próbadarab működtetése, a differenciálbeállítások ellenőrzése
Külső csövek szigetelésének ellenőrzése – sérült szigetelés hosszú ideig is jelentős hőveszteséget okozhat

Tél alatt (november – február)

Optikai ellenőrzés – hó a kollektoron, jég a kollektor vagy a gyűjtő környezetében, szivárgások
A szabályzó adatok követése – napi hozamok, működési hőmérséklet. Ha a szabályzó nullát mutat napsütéses napokon is, valami nem működik
Ne próbálja meg mechanikusan eltávolítani a hót a kollektorról – csúszás, a kollektor vagy az üveg sérülésének kockázata

Tél után (március – április)

Friss tavaszi ellenőrzés a keret és az üveg állapota után a fagyok és esetleges hőingadozások után
A pH és a keverék koncentrációjának újra ellenőrzése
Anóda ellenőrzése a tartályban (ha acélos)
Szűrőbetét tisztítása (ha van a rendszerben)

Érdemes-e télen leállítani a szolár rendszert?

Ez a kérdés viszonylag gyakran merül fel, különösen azoktól a tulajdonosoktól, akik rendszere nem működik megbízhatóan, vagy akik nem akarnak fagynapokban hibákat kockáztatni. A rendszer leállítása csak nagyon speciális esetekben értelmes:

Víz alapú rendszer nem fagyálló keverék nélkül (néhány régebbi, leüríthető rendszer) – itt a téli leürítés kötelező
Hosszú távú távollét – ha a ház teljes téli időszak alatt nem lakott, és a hőtároló meleg vízzel lenne töltve, de nem lenne fogyasztás
Kimutatott hiba – repedt cső, súlyos szivárgás, szivattyú hiba – ilyen esetben leállítani és javítani kell a rendszert

Egy átlagos családi ház esetében nincs értelme a rendszer leállításának. A tél alatti működés előnyei nem drámaiak, de február és március hozza a megbízható melegvíz előmelegítést. A teljes téli leállítású rendszer márciusban nem rendelkezik megfelelő hőmérséklettel, és az évszak eleji hozam elvész. Emellett a leállítás és újraindítás során levegő kerülhet az áramlás körébe, ami a további működést bonyolítja.

Szerelési részletek, amelyek eldöntik a téli megbízhatóságot

A tapasztalt szerelő tudja, hogy a téli működés különbségei gyakran a szerelés részleteitől függenek, nem pedig a kollektor típusától. Mire figyelünk a gyakorlatban:

Külső csövek szigetelése

A szolár rendszer összes külső szakasza (a kollektor bejárata a házba) legalább 25 mm-es, ideálisan 32–40 mm-es, zárt cellás szerkezetű (PE vagy EPDM) hőszigetelő csőburkolattal kell legyen szigetelve. A szigetelésnek UV sugárzás és nedvesség ellen is védelmet kell nyújtania – ez lehet alumínium ragasztószalag, alumínium burkolat vagy spirális PVC szalag. A szigetelés hiánya vagy rossz minősége télen jelentős hőveszteséget okozhat, ami a rendszer teljes egyensúlyát negatívba húzhatja (a rendszer többet veszít, mint amennyit nyer).

A rendszer levegőmentesítése

A levegőbuborékok az egész év során problémát jelentenek, de télen különösen nyilvánvalóvá válnak. A levegővel telt szivattyú hangosabban működik, kevesebbet termel, és hosszú távon a szivattyú túlmelegedhet. Az automatikus levegőelvezetőnek a rendszer legmagasabb pontján (gyakran a kollektor vagy a gyűjtő közelében) működőnek és rendszeresen ellenőrzöttnek kell lennie. Télen ellenőrizze, hogy a szelep nem fagyott meg.

A folyadék áramlási iránya

A kollektorba a hideg folyadék az alján, a meleg pedig a tetején kell belépjen (természetes konvekció + gravitációs levegőelvezetés elve). A hibás csatlakozás csökkenti a teljesítményt és levegőproblémákat okozhat. Egy ilyen részletet érdemes ellenőrizni a régebbi rendszerek esetében.

Különböző kollektorhajlások havi hozamainak összehasonlítása télben

A kollektor hajlása télen nagyobb hatással van, mint nyáron. Ok: a nap alacsony a látóhatár fölött (10–25° elevációs szög), így a nagyobb hajlású kollektor merőlegesebben fogja el a napsugarakat, és magasabb hozamot biztosít. A 30°-nál kisebb hajlású kollektor télen sokkal kevésbé hatékony, mint ugyanaz a kollektor 55–65° hajlásnál.

Havi hozam becslés (kWh) – 2 lapos kollektor, 4,4 m², déli irányítás, Magyarország – központ
Hónap	30° hajlás	45° hajlás	60° hajlás
December	12 kWh	22 kWh	28 kWh
Január	15 kWh	28 kWh	34 kWh
Február	30 kWh	50 kWh	58 kWh
Március	65 kWh	88 kWh	90 kWh
Június (hivatkozás)	165 kWh	155 kWh	130 kWh

A táblázatból egyértelműen látható, hogy a 60°-os hajlás a télire vonatkozóan előnyösebb, mint az egész évben optimálisnak tekinthető 45°. Ha a téli időszakban szeretnénk maximalizálni a teljesítményt (például egy nyári nyaraló vagy egy olyan ház, ahol nyáron a hőbevitel túl sok), akkor a nagyobb hajlás előnyös. Egész éves rendszerek esetében, ahol a teljes éves teljesítményre van a hangsúly, a 40–50° közötti hajlás a legjobb kompromisszum. További információ e témáról a Kollektor dőlése és tájolása – hogyan maximalizálható az energiahasznosítás című cikkben olvasható.

Gyakorlati példák: mit tapasztalunk a télire vonatkozóan

A szervíz és karbantartási látogatások során ismétlődően találkozunk néhány tipikus helyzettel:

1. eset – régi ház, 2009-es rendszer: A tulajdonos panaszkodott, hogy a rendszer „télben nem működik”. A helyszínen kiderült, hogy a glikolkeverék koncentrációja csak 25 % volt (fagyási pont -10 °C), miközben a szükséges 40 % hiányzott. A szabályozó aktiválta a védőfunkciót, és +6 °C alatt nem indította el a szivattyút, így megelőzve a télbeni fagyás valószínűségét. A keverék cseréje és a szabályozó kalibrálása után a rendszer februárban és márciusban megbízhatóan működött.

2. eset – új építésű ház, hibás csőszigetelés: A szerelés szeptemberben történt, de a tél első fagyos napjaiban kiderült, hogy a 20 cm-es csőszakasz a tető és a padlásbejárat között szabványos hőszigetelő csőbe volt beburkolva, amely nem volt UV- és nedvességálló. A hőmérsékletváltozások miatt keletkezett kondenzáció megsemmisítette a szigetelést január végéig. A szakasz hőveszteségei gyakorlatilag teljesen elnyelték a rendszer téli teljesítményét. A javítás a cső lebontását és újra szigetelését, ezúttal ALU burkolattal, igényelte.

3. eset – hegyi nyaraló, 35°-os hajlás: A tulajdonos „téli teljesítményt” szeretett volna, de a kollektor nem volt elegendően lejtős. A számítások alapján javasoltuk a szerelő konstrukció módosítását 60°-os hajlásra, amivel a december–február közötti téli teljesítmény kb. 60%-kal nőtt. A nyári teljesítmény enyhén csökkent, de ebben az esetben elfogadható volt, mivel a nyaraló kis látogatottsága miatt a hőtároló nyáron is túlmelegedett a biztonsági szelepen keresztül.

Gyakori kérdések (FAQ)

Működik a napelemes kollektor, ha kint van -20 °C?

Igen, ha megfelelő nem fagyó keverékkel van feltöltve és süt a nap. Az abszorber hőmérséklete +50–70 °C is elérheti, még ha kint -20 °C van is – a kollektor hőszigetelése elválasztja a külső levegőtől. Előfeltétel a megfelelő napfény, ami akár fagyos, felhőtlen időjárás mellett is előfordulhat. Ilyen esetek gyakran előfordulnak januárban és februárban, anticyklónok alatt, amikor erős fagy és felhőtlen ég van.

Hány energiát termel a napelemes rendszer télen a nyárhoz képest?

December és január általában a nyári (júniusi) teljesítmény 15–25%-át éri el. Február már sokkal jobb – elérheti a júniusi teljesítmény 30–40%-át. Március már közelebb áll a 50–60%-hoz. Abszolút számokban: egy 2 kollektoros rendszer januárban 20–35 kWh-t termel, júniusban 140–180 kWh-t. A tél során tehát a napelemes rendszer nem képes teljesen helyettesíteni a hőforrást, de csökkenti annak fogyasztását.

Kell-e a rendszert télen leállítani, ha 3 hónapra elutazok?

Ha a rendszer megfelelő koncentrációjú nem fagyó keverékkel van feltöltve, és a szabályozó működőképes (elektromos hálózatra van kötve), akkor nincs szükség leállításra. A szabályozó automatikusan ellenőrzi a hőmérsékleteket, és szükség esetén önállóan elindítja a szivattyút. Ha azonban a házban nincs áram, a szabályozó nem működik, és a rendszer passzív – ilyenkor biztonságosabb a rendszert üríteni vagy a glikolkeverék megfelelő koncentrációját biztosítani az egész távollét alatt.

Mit tegyek, ha a kollektor hosszú ideig fagyott hóval van lefedve, és nem száll le?

Ne menjen fel a tetőre, és ne próbálja lehúzni a havat – a lezuhanás és a kollektor károsodásának kockázata nagy. Ha a hajlás elegendő (35° felett), a hó az első napos napon magától lecsúszik, mivel a szélcsípés gyorsan melegszik, és a hó csúszik rajta. Ha a hajlás kisebb, vagy a hó jéggé fagyott, akkor várni kell az időjárás javulására. Pályás tetők esetén (20° alatti hajlás) számolni kell a hosszabb télies szünettel, és ezt be kell építeni a megtérülési számításba. Hosszú távú megoldásként érdemes átgondolni a szerelő konstrukció hajlásának megváltoztatását.

Hogyan tudom megállapítani, hogy a glikol a rendszerben cserélni kell?

Refraktométerrel mérje meg a koncentrációt – ha alacsonyabb, mint a védőérték, akkor kell hozzáadni vagy cserélni. További jelek: sötét vagy homokos színű folyadék (nem átlátszó zöldes szín), savas szag a szelep körül, pH 6,5 alatt (tesztcsíkkal), látható üledék vagy homályosság a kifolyáskor. Egy jó minőségű glikolkeverék (inhibátorral) élettartama 5–7 év, stagnálás esetén rövidebb.

Melyik előnyösebb télen, a cső vagy a lapos kollektor?

A vákuumos (cső) kollektorok a hideg külső hőmérsékleteken jobb hőszigeteléssel rendelkeznek, és a tiszta, fagyos napokon enyhén jobb teljesítményt nyújthatnak, mint a lapos kollektorok. A lapos kollektorok viszont ellenállóbbak a stagnációnak, és róluk könnyebben lecsúszik a hó. A gyakorlatban a konkrét helyszín, hajlás, árnyékolás és megbízhatóság szintén fontos. Magyarországi családi házak esetében a jó minőségű lapos kollektorok télen is megfelelőek, és az éves teljesítményük hasonló a cső kollektorokéhoz. Részletesebb összehasonlítást a Lapos vs. cső kollektor – melyik típus érdemesebb című cikkben olvashat.

Összegzés: a tél nem ellensége a napelemes kollektoroknak

Egyszerre jól kialakított, megfelelően szerelt és karbantartott napelemes rendszer megbízhatóan működik az egész év során – beleértve a leghidegebb hónapokat is. A tél kisebb teljesítményt jelent, de nem zéró működést. A megbízható télies működés kulcsa a megfelelő nem fagyó keverék, a megfelelő koncentrációval, működő védőfunkciókkal rendelkező szabályozó, a külső csövek minőségi hőszigetelése és a rendszer rendszeres (legalább évente egyszeri) ellenőrzése.

A jó hőszigetelési tulajdonságú és minőségi üveggel ellátott napelemes kollektorba tett beruházás – legyen az egyszerű szerkezetű üveggel vagy antiréflex kezeléssel – hosszú távon érdemes, mert a rendszer nemcsak júliusban, hanem februárban és márciusban is működik, amikor a meleg víz előmelegítése a legértékesebb. A tél hónapjai döntik el, hogy a napelemes rendszer elér-e a tervezett éves energiatakarékosságot – ezért ugyanannyi figyelmet érdemelnek, mint a meleg nyári napok.

Ha problémákat vagy rendkívüli viselkedést tapasztal a rendszerében télen, olvassa el a Gyakori hibák napelemes kollektorokban és hogyan lehet megoldani őket című cikket, ahol megtalálhatja a leggyakoribb hibák és tüneteik áttekintését.

Kérdés e témában?

Nem tud dönteni, vagy konkrét helyzettel szembesül otthonában? Írjon nekünk – örömmel segítünk.