Milyen szolár tartályra van szükségem

A „milyen szolár tárolóra van szükségem" kérdés első pillantásra egyszerűnek tűnik, valójában azonban több egymással összefüggő részdöntés összegéből áll. A tárolót sosem választja önmagában – szerkezete, a hőcserélők száma, valamint a bekötés módja közvetlenül összefügg azzal, milyen kollektorok kerülnek a tetőre, milyen módon történik az utólagos fűtés abban az időszakban, amikor kevés a napenergia, és milyen csővezetékkel, illetve szivattyúcsoporttal kapcsolódik össze a teljes rendszer. Aki a tárolót a rendszer többi részétől elkülönítve dönti el, gyakran alulméretezett tárolóval végzi a kollektorfelülethez képest, vagy éppen ellenkezőleg – feleslegesen nagy és drága tárolóval a háztartás tényleges melegvíz-fogyasztásához viszonyítva.

Ebben a cikkben megnézzük, miben különbözik a szolár tároló egy hagyományos bojlertől, miért érdemes két hőcserélőben gondolkodni egy helyett, hogyan függ össze a tároló kiválasztása a kollektorok típusával (lapos vagy vákuumcsöves), és mit kell még beszereznie magán a tárolón kívül – a vezérlőegységtől a szivattyúcsoporton át a csővezetékig, a kollektorok rögzítéséig és a tágulási tartályig. A cél az, hogy a cikk elolvasása után helyes kérdéseket tudjon feltenni a beszállítónak, és megértse, miért éppen azt a komponenskombinációt javasolja Önnek, amit javasol.

Ha konkrét esetet old meg – családi házat, nyaralót, vagy csak egy meglévő kazánt szeretne kiegészíteni szolár vízmelegítéssel –, ajánljuk elolvasásra a bővebb útmutatónkat is: Hogyan válasszunk szolár vízmelegítő rendszert, amely a teljes rendszer kiválasztását írja le. Ez a cikk viszont kifejezetten a tárolóra és a vele közvetlenül összefüggő komponensekre összpontosít.

Mi a szolár vízmelegítő rendszer, és milyen szerepet játszik benne a tároló

A szolár rendszer négy egymással összekapcsolt komponensből áll.

A szolár vízmelegítő rendszer, más néven napkollektoros melegvíz-rendszer, négy alapvető részből áll: a tetőn (vagy homlokzaton, esetleg a talajon) elhelyezett napkollektorokból, a hőcserélővel ellátott szolár tárolóból, a szivattyúegységből és a vezérlőegységből. A kollektorok felmelegítik a hőhordozó folyadékot – víz és fagyálló keverékét –, amely zárt körben kering a tárolóig, ahol a hőcserélőn keresztül átadja a hőt a használati víznek.

Fontos már az elején leszögezni, hogy a szolár rendszer kiegészíti, nem helyettesíti teljes mértékben a fő hőforrást, például a kazánt vagy a hőszivattyút. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a napenergia a legnagyobb mértékben nyáron fedezi a használati melegvíz igényét, amikor bőven van napsütés, a fűtési igény pedig nulla vagy minimális. Átmeneti hónapokban és télen a nap csak a szükséges energia egy részét adja, a többit a fő hőforrásnak kell pótolnia. Éppen ezért a tároló – és főleg annak belső szerkezete a hőcserélőkkel – a teljes rendszer kulcseleme, hiszen itt találkozik a napenergia a kazánból vagy hőszivattyúból származó energiával, és itt halmozódik fel a hő, hogy a nap folyamán bármikor felhasználható legyen.

A tároló tehát nem csak egy „víztartály". Hőakkumulátor, egyben olyan hely, ahol két vagy több hőforrás találkozik. Éppen ezért a tároló kiválasztásánál nem érdemes spórolni vagy elsietni a döntést – egy rosszul megválasztott tároló akár egy jól megtervezett kollektor teljesítményét is korlátozhatja.

Szolár tároló vs. hagyományos bojler – hol van a valódi különbség

A hagyományos elektromos vagy kombinált bojler közvetlenül melegíti a vizet – vagy elektromos fűtőszállal, vagy egy kazánhoz kapcsolt hőcserélővel. Ezzel szemben a szolár tárolóban legalább egy, a szolár körhöz kapcsolt hőcserélő van, de nagyon gyakran egy második hőcserélő is, amely a kazánból vagy más forrásból való utólagos fűtésre szolgál. A szolár tárolóban a víz mindig közvetett módon melegszik – a szolár folyadék saját zárt körében kering elkülönítve, és sosem érintkezik közvetlenül a használati vízzel, amelyet később a csapból enged ki.

A körök elkülönítésének gyakorlati oka van: a hőhordozó folyadék fagyálló összetevőt tartalmaz, és a kollektoron mért magas hőmérsékleteknél (amelyek nyáron jelentősen meghaladhatják a szokásos használati víz hőmérsékletét) az ivóvízzel való közvetlen érintkezés sem higiéniai, sem technikai szempontból nem lenne megfelelő. A hőcserélő így egyszerre funkcionál hőgátként és átviteli közegként – átadja a hőt, de elválasztja a közegeket.

A két hőcserélős tárolóknál (általában bivalensnek nevezik) az alsó hőcserélő rendszerint a szolár körhöz, a felső pedig a kazánhoz vagy más utólagos fűtési forráshoz kapcsolódik. Az elrendezés nem véletlen – a szolár folyadék hőmérséklete a nap folyamán változó, és a hőcserélő alacsonyabb elhelyezése lehetővé teszi, hogy a kollektor enyhébb felmelegedését is kihasználják a tárolóba alulról belépő hideg víz előmelegítésére. A felső hőcserélő szükség esetén a kívánt hőmérsékletre melegíti a vizet, függetlenül attól, hogy éppen süt-e a nap.

Amikor tehát ajánlatokat hasonlít össze, és valaki „szolár tárolót" kínál Önnek, érdemes pontosan rákérdezni, hány hőcserélőt tartalmaz, és hogyan vannak bekötve – ez az alapvető tulajdonság határozza meg, hogy a tároló önállóan, csak a szolárral, vagy a meglévő kazánnal kombinálva is képes-e működni.

Hány hőcserélőre van szüksége – önálló szolár, vagy kombináció a kazánnal

A tárolóban lévő hőcserélők számáról szóló döntésnél a mérvadó válasz egy egyszerű kérdésre: teljesen önállóan kell-e működnie a szolárnak (például olyan objektumnál, ahol nincs más hőforrás, vagy ahol az utólagos fűtést egy másik, külön bojler oldja meg), vagy a meglévő kazánnal vagy hőszivattyúval együtt, egyetlen tárolóban kell szerepelnie?

Ha a válasz a második lehetőség – ami családi házaknál, központi fűtéssel a leggyakoribb eset –, akkor két hőcserélős tárolóra van szüksége, vagyis olyan tárolóra, amely eleve bivalens szolár tárolóként lett tervezve. Ilyen elrendezésben a rendszer automatikusan működik: amikor elég a napenergia, a melegítést kizárólag a szolár kör végzi, a kazán egyáltalán nem kapcsol be. Amikor kevés a napenergia (felhős napok, tél, magasabb melegvíz-fogyasztás), a hiányzó energiát automatikusan a kazánhoz kapcsolt kiegészítő hőcserélő pótolja. Éppen ebben a kombinációban látszik a legjobban, hogy a szolár valóban kiegészíti a fő hőforrást, ahogy a bevezetőben említettük – nem a kazán helyettesítéséről van szó, hanem üzemóráinak csökkentéséről, elsősorban az év melegebb időszakában.

Arról, hogy a szolár vízmelegítés pontosan hogyan működik együtt a meglévő kazánnal, a bekötésre vonatkozó gyakorlati javaslatokkal együtt, külön cikkben olvashat bővebben: Szolár vízmelegítés mint a kazán kiegészítője.

Hogyan függ össze a kollektorok típusa a tároló kiválasztásával

A tároló és a kollektorok egy funkcionális egységet alkotnak, ezért érdemes mindkettőről egyszerre dönteni, nem egymás után. A piacon jellemzően kétféle kollektortípussal találkozhat – lapos és vákuumcsöves (csöves) kollektorokkal –, és ezek tulajdonságai közvetlenül befolyásolják, hogyan fog a gyakorlatban működni a tároló.

A lapos kollektorok elnyelő felülete edzett üveggel fedett, szigetelt keretben. Olcsóbbak, mechanikailag ellenállóbbak – például jégeséssel szemben –, és a mi éghajlati viszonyaink között rendszerint elegendőek a használati melegvíz melegítésére. A vákuumcsöves (csöves) kollektorok magasabb hatásfokot érnek el elsősorban alacsony külső hőmérsékletnél és alacsonyabb napsugárzási intenzitásnál, viszont drágábbak és törékenyebbek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vákuumcsöves kollektorok hidegebb és kevésbé napos napokon is hatékonyabban tudnak hőt szolgáltatni, ami kis mértékben eltolhatja a tároló kihasználhatóságát a tavaszi és őszi hónapok irányába. A lapos kollektoroknál viszont a legerősebb hatás a nagy napsugárzási intenzitású nyári hónapokra koncentrálódik.

Magára a tárolóra nézve ebből egy gyakorlati ajánlás következik: a rendszer tervezésénél érdemes összehangolni a tároló méretét a kollektorok felületével és típusával úgy, hogy a tartály képes legyen felhalmozni azt az energiát, amelyet a kollektorok egy tipikus napos napon ténylegesen leadnak, ugyanakkor ne legyen feleslegesen túlméretezett a háztartás tényleges melegvíz-fogyasztásához képest. Ezt az egyensúlyt legjobb egy olyan beszállítóval egyeztetni, aki ismeri a konkrét kollektorok és a tároló paramétereit, mivel több komponens együttműködéséről van szó egyszerre, nem egy univerzális számról.

A két kollektortípus részletes összehasonlítását, beleértve azt is, mikor éri meg a felár a vákuumcsöves technológiáért, a következő cikkben találja: Lapos vs. vákuumcsöves napkollektorok.

Vezérlőegység és szivattyúcsoport – hogyan befolyásolják a tároló működését

Maga a megfelelő számú hőcserélővel ellátott tároló csak a megoldás fele. Ahhoz, hogy a kollektor hője valóban a megfelelő időpontban jusson a tárolóba, vezérlő (szolár) egységre és szivattyúcsoportra van szükség.

Így kapcsolja be és ki automatikusan a vezérlőegység a szolár folyadék keringését.

A vezérlőegység a kollektoron és a tárolóban mért hőmérsékletet hasonlítja össze mindkét helyen elhelyezett érzékelők segítségével. Amikor a kollektor egy előre beállított különbséggel melegebb, mint a tároló, az egység bekapcsolja a szolár csoport keringető szivattyúját, és a folyadék elkezd keringeni – a hő a hőcserélőn keresztül átadódik a kollektorból a tárolóba. Amikor a különbség a beállított határ alá esik (például felhős idő esetén, vagy ha a tároló már kellően felmelegedett), a szivattyú automatikusan kikapcsol, hogy ne pazarolja feleslegesen az elektromos energiát, és ne kerüljön sor a hő visszaáramlására a tárolóból a hidegebb kollektor felé.

Erre a feladatra az egyik bevált megoldás az Euroster 813 Solar szabályozó, amely pontosan a szivattyú vezérlésére szolgál a kollektor és a tároló közötti hőmérsékletkülönbség alapján.

A szivattyúegység ezzel szemben egy kompakt blokk, amely magában foglalja a keringető szivattyút, elzárószelepeket, hőmérőket, manométereket és biztonsági szelepet. Annak köszönhetően, hogy ezek az elemek egy blokkban vannak csoportosítva, jelentősen megkönnyíti mind a szerelést (a szerelőnek nem kell a kört egyenkénti komponensekből helyszínen összeraknia), mind a későbbi szervizelést, hiszen a nyomás, az áramlás és a hőmérséklet ellenőrzésére szolgáló elemek mind egy helyen, áttekinthetően elérhetők.

A tároló kiválasztásánál tehát mindig gondoljon arra is, milyen vezérlőegységgel és szivattyúcsoporttal fog együttműködni – ez egy olyan rendszer, amelynek komponensei egymással kompatibilisek kell legyenek, nemcsak külön-külön funkcionálisak. A vezérlőegységek és szivattyúcsoportok különböző típusairól bővebb információt a Szolár rendszerek vezérlőegységei és szivattyúcsoportjai című cikkben talál.

Csővezeték és szigetelés a kollektor és a tároló között

A tetőn lévő kollektor és a gépházban elhelyezett tároló közötti vezeték szintén olyan elem, amely befolyásolja, mennyi hő jut el ténylegesen a tetőről a tárolóig. Alapvetően két megoldás létezik. Az első a klasszikus réz- vagy rozsdamentes acélcső, amelyet a szerelés helyszínén kell hajlítani, összekötni, majd utólag magas hőmérsékletnek ellenálló hőszigeteléssel ellátni.

A második megoldás az előszigetelt 2 az 1-ben flexi cső – vagyis az odairányú és visszairányú vezeték egyetlen hajlékony, már szigetelt köpenyben egyesítve. Ez a megoldás jelentősen lerövidíti a szerelési időt, hiszen a csövet sem a tetőn, sem az aknában vagy a ház szerkezetén való áthaladáskor nem kell utólag szigetelni – a szigetelés már gyárilag a szállítás részét képezi.

Közvetlenül a kollektor csatlakozásánál gyakran használnak rövid szakasz hajlékony rozsdamentes acélcsövet – hullámcsövet is, amely ellenáll a szolár folyadék magas hőmérsékletének közvetlenül a kollektornál, ugyanakkor kompenzálja a szerkezet apró elmozdulásait, amelyek merev csővezetéknél feszültséget okozhatnak a csatlakozásban.

A cikkben említett kiválasztott komponensek árainak összehasonlítása.

A klasszikus csővezeték és az előszigetelt flexi cső közötti választás nemcsak árkérdés, hanem függ a nyomvonal elérhetőségétől is (hossz, hajlatok száma, szerkezeten való átvezetés), valamint a szerelő cég időbeosztásától. A két megoldás teljes áttekintését a Szolár csővezeték és rozsdamentes hullámcsövek – hogyan működnek című cikkben találja.

A kollektorok rögzítése – miért függ ez össze a tároló kiválasztásával is

Bár a kollektorok rögzítése első pillantásra egy teljesen önálló, a tárolótól független témának tűnik, valójában meghatározza, milyen típusú és mennyi kollektor helyezhető el ténylegesen az adott tetőn – ezáltal közvetetten azt is, mekkora tároló érdemes a kollektorok adott felületéhez csatlakoztatni.

A kollektorokat a tető típusától függően speciális rögzítő szerkezettel horgonyozzák. Ferde tetőn a szerkezet a fedéstől függően más – cserép, lemez, hódfarkú cserép –, mivel minden fedéstípus más módon igényli a tetőszerkezetbe való horgonyzást a tető vízzáróságának megsértése nélkül. Lapos tetőn állítható dőlésszögű szerkezetet használnak, rendszerint legalább 15°-os szöggel, ami nem véletlen szám – ez a dőlésszög biztosítja, hogy az esővíz természetes módon lefolyjon a kollektor felületéről, és részben öntisztuljon is, ezáltal megőrizve a hatásfokát. Alternatíva a homlokzatra vagy talajra történő rögzítés, amelyet ott alkalmaznak, ahol a tető nem megfelelő vagy nem elérhető.

Fontos, hogy a rögzítő szerkezetnek pontosan meg kell felelnie a konkrét kollektortípus méreteinek – tehát nem univerzális alkatrészről van szó, hanem az adott modellre „szabott" megoldásról. Példa erre a kifejezetten a KS 2100F lapos kollektorhoz tervezett szerkezet, amelynek felülete 1,82 m².

Ha a tető formája, tájolása vagy statikája korlátozza a felhelyezhető kollektorok számát és felületét, ezzel már a tároló tervezésénél számolni kell – nincs értelme nagy tárolót tervezni egy kis kollektorfelülethez, amelyet a tető egyszerűen nem tesz lehetővé bővíteni. A különböző tetőtípusokhoz kapcsolódó rögzítési lehetőségekről bővebben a Kollektorok rögzítése – ferde tető, lapos tető, homlokzat című cikkben olvashat.

Tágulási tartály és a szolár kör feltöltése

A szolár kör zárt, nyomás alatti rendszer, saját tágulási tartállyal (expanzomát). Ennek feladata a hőhordozó folyadék térfogati tágulásának kompenzálása magas hőmérsékleten – amikor a folyadék a forró nyáron a kollektorban jelentősen felmelegszik, térfogata megnő, és tágulási tartály nélkül a zárt körben a nyomás a biztonságos határ fölé emelkedne.

A rendszert kézi vagy elektromos töltőszivattyúval, töltőszelepeken keresztül töltik fel és légtelenítik, hasonló módon, ahogy egy hagyományos fűtési kört töltenek fel és légtelenítenek. Ez a feladat a szerelés, majd később a rendszeres szervizelés részét is képezi, mivel a szolár körben lévő nyomást és a folyadék állapotát időnként érdemes ellenőrizni, hasonlóan a fűtési rendszerhez.

A teljes szolár rendszer összeállításánál a tágulási tartály a szivattyúegység részét képezi, vagy önálló elemként egészítik ki a konkrét tervnek megfelelően – mindkét esetben azonban igaz, hogy nélküle a kör nem tud biztonságosan működni. A szerelés menetét, beleértve a kör feltöltését és légtelenítését lépésről lépésre, a Szolár rendszer szerelése – lépésről lépésre című cikkben találja. Ha inkább a hosszú távú üzemeltetés érdekli, tehát a szervizelés, a folyadék utántöltése vagy a leggyakoribb meghibásodások, olvassa el a Szolár rendszerek szervizelése, feltöltése és gyakori meghibásodásai című cikket.

Összefoglalás – mire gondoljon a szolár tároló kiválasztásánál

Mielőtt egy konkrét tároló mellett dönt, érdemes tisztában lenni a következő pontokkal:

Először is, hány hőcserélőre van szüksége a tárolónak – egyre, ha a szolárnak önállóan kell működnie, vagy kettőre, ha a meglévő kazánnal vagy hőszivattyúval közös rendszer részét kell képeznie. Másodszor, milyen típusú kollektorok (lapos vagy vákuumcsöves) fogják ellátni hővel a tárolót, és ez mennyire felel meg a tető és a helyszín tényleges adottságainak. Harmadszor, milyen vezérlőegység és szivattyúcsoport fogja irányítani és hajtani az egész kört – ezeknek a komponenseknek kompatibilisnek kell lenniük a tárolóval, és össze kell hangolni őket. Negyedszer, milyen csővezetékkel (klasszikus vagy előszigetelt flexi cső) jut el a hő a kollektortól a tárolóig, végül pedig, hogyan lesznek rögzítve a kollektorok a tetőn vagy a homlokzaton, mivel ez határozza meg a napenergia befogására ténylegesen rendelkezésre álló felületet.

Ezek a döntések mind összefüggenek egymással – a rendszer egyik részének megváltoztatása (például a lapos kollektorokról vákuumcsövesre való áttérés) befolyásolhatja azt is, milyen tárolót, szivattyúegységet vagy csővezetéket érdemes használni. Ezért a legtöbb esetben érdemes a tárolót a teljes rendszer részeként kezelni, nem elszigetelt vásárlásként.

Valós gyakorlati példák

Két valós példa a szolár tároló gyakorlati alkalmazására.

Családi ház meglévő kondenzációs kazánnal. Egy régebbi családi házban évek óta üzemel egy kondenzációs kazán, amely egész évben biztosítja a fűtést és a használati melegvíz melegítését egy hagyományos bojlerben. A tulajdonos úgy döntött, hogy szolár melegvíz-rendszerrel egészíti ki a rendszert, hogy nyáron csökkentse a melegvíz melegítéséhez szükséges gázfogyasztást, mivel a fűtésre nyáron amúgy sincs szükség. Ilyen esetben a megoldás egy két hőcserélős bivalens szolár tároló – az alsó az új lapos kollektorokhoz csatlakozik a cseréptetős ferde tetőn, a felsőt pedig meghagyták az eredeti kazánnak tartalék forrásként. A kollektor és a tároló hőmérsékletét összehasonlító vezérlőegység segítségével a kazán a napos nyári napokon gyakorlatilag egyáltalán nem kapcsol be vízmelegítés céljából, és csak akkor indul be, amikor felhős idő van, vagy az éjszakai fogyasztás nagyobb, mint amit a szolár napközben felmelegített. A gépházba vezető meglévő csővezetéket a felújítás során előszigetelt flexi csőre cserélték, mivel a padláson átvezető nyomvonal szűk és nehezen szigetelhető volt a klasszikus csővezetékkel.

Újépítésű ház lapos tetővel és hőszivattyúval. Egy lapos tetős, hőszivattyút fő hőforrásként használó újépítésű háznál a kollektorok rögzítését alapoktól kellett megoldani, mivel a dőlés nélküli lapos tető állítható rögzítő szerkezetet igényel az ajánlott dőlésszög eléréséhez az esővíz általi öntisztítás érdekében. A beruházó a lapos kollektorok (alacsonyabb ár és nagyobb üzemi ellenálló képesség miatt) kombinációja mellett döntött egy bivalens tárolóval, amelynek második hőcserélője gázkazán helyett hőszivattyúhoz kapcsolódik. A manométerekkel és biztonsági szeleppel felszerelt teljes szivattyúegységet közvetlenül a gépházban helyezték el a vezérlőegység mellett, ami megkönnyíti a jövőbeli szervizelést, mivel minden ellenőrző elem egy helyen található. A kollektornál lévő rövid szakaszt hajlékony rozsdamentes acélcső oldja meg, amely bírja a magas hőmérsékletet és a szerkezet apró elmozdulásait az év közbeni hőmérséklet-ingadozások során.

Gyakori kérdések a szolár tároló kiválasztásáról

A szolár tárolónak feltétlenül két hőcserélővel kell rendelkeznie?
Nem feltétlenül. Ha a szolárnak teljesen önállóan kell működnie, meglévő kazánhoz vagy más hőforráshoz való kapcsolódás nélkül, elegendő egy hőcserélős tároló, amely a szolár körhöz csatlakozik. Ha a kazánnal vagy hőszivattyúval közös rendszer részét kell képeznie, két hőcserélős tárolóra van szükség – az egyik a szolárnak, a másik az utólagos fűtésnek.

Miért nem érintkezik közvetlenül a szolár folyadék a később általunk használt vízzel?
Mert két elkülönített rendszerről van szó – a fagyálló folyadékkal működő zárt szolár körről és a nyitott használati vízkörről. A tárolóban lévő hőcserélő a kettő között hőt ad át, de a közegek sosem keverednek, ami higiéniai és technikai szempontból is alapvető.

Befolyásolja a kollektorok típusa (lapos vs. vákuumcsöves) a tároló kiválasztását?
Igen, közvetlenül, mivel a tárolót úgy kell méretezni a kollektorok felületéhez és típusához, hogy hatékonyan tudja felhalmozni azt a hőt, amit a kollektorok ténylegesen leadnak. A két kollektortípus közötti részletes különbségeket a Lapos vs. vákuumcsöves napkollektorok című külön cikkben találja.

Pontosan mit csinál a szolár rendszer vezérlőegysége?
Érzékelők segítségével összehasonlítja a kollektoron és a tárolóban mért hőmérsékletet. Amikor a kollektor a beállított különbséggel melegebb, mint a tároló, bekapcsolja a szolár csoport keringető szivattyúját, hogy a hő átadódjon a tárolóba. Amikor a különbség nem elegendő, kikapcsolja a szivattyút.

Mit tartalmaz pontosan a szivattyúegység, és miért van egy blokkban?
Tartalmazza a keringető szivattyút, elzárószelepeket, hőmérőket, manométereket és biztonsági szelepet. Az egy kompakt blokkba csoportosítás megkönnyíti mind a szerelést, mind a későbbi szervizelést, mivel minden ellenőrző és biztonsági elem áttekinthetően egy helyen található.

Mi a különbség a klasszikus csővezeték és az előszigetelt 2 az 1-ben flexi cső között?
A klasszikus réz- vagy rozsdamentes acélcsövet a szerelés helyszínén utólag kell szigetelni. Az előszigetelt 2 az 1-ben flexi cső az odairányú és visszairányú vezetéket egyetlen hajlékony, már szigetelt köpenyben egyesíti, ami lerövidíti a szerelési időt, mivel a tetőn és az aknában sem kell utólag szigetelni.

Miért van állítható dőlésszögű szerkezet a lapos tetőn lévő kollektorok rögzítéséhez?
Mert a lapos tetőnek önmagában nincs elegendő lejtése. Az állítható dőlésszög, rendszerint legalább 15°, biztosítja, hogy az esővíz lefolyjon a kollektor felületéről, és részben öntisztuljon is, ezáltal megőrizve a hatásfokát üzem közben.

A kollektor rögzítő szerkezetét pontosan a kollektor modellje szerint kell kiválasztani?
Igen. A rögzítő szerkezetnek pontosan meg kell felelnie a konkrét kollektortípus méreteinek és a tető típusának (ferde adott fedéssel, lapos, esetleg homlokzat vagy talaj) – nem egy univerzális alkatrészről van szó, amely bármilyen kollektorhoz illene.

Kapcsolódó témák

Ha érdekesnek találta ezt a témát, javasoljuk, hogy folytassa a Tudásközpontunk további kapcsolódó cikkeivel is:

• Hogyan válasszunk szolár vízmelegítő rendszert
• Lapos vs. vákuumcsöves napkollektorok
• Szolár csővezeték és rozsdamentes hullámcsövek – hogyan működnek
• Szolár rendszerek vezérlőegységei és szivattyúcsoportjai
• Kollektorok rögzítése – ferde tető, lapos tető, homlokzat
• Szolár vízmelegítés mint a kazán kiegészítője
• Szolár rendszer szerelése – lépésről lépésre
• Szolár rendszerek szervizelése, feltöltése és gyakori meghibásodásai
• Gyakori kérdések a szolár rendszerekről és kollektorokról

Kérdése van a szolár rendszerekkel vagy kollektorokkal kapcsolatban?

Nem tud dönteni, vagy konkrét helyzetet old meg otthonában? Írjon nekünk – szívesen segítünk.

Név Ne töltse ki ezt a mezőt:

Email

Üzenet