Puffertartály vs. HMV tárolók
Puffertartály vs. HMV tárolók: mi a különbség és miért nem ugyanaz
Nálunk, az atria.hu-nál majdnem minden héten találkozunk ugyanazzal a félreértéssel: az ügyfél "nagy víztartályt" rendel, és ezzel vagy puffertartályra, vagy használati melegvíz (HMV) tárolóra gondol - miközben a két berendezés kívülről hasonlónak tűnik (henger alakú acéltartály, szigetelés, néhány csatlakozás), de teljesen más feladatot végez. E két komponens összekeverése a fűtési rendszer tervezésénél az egyik leggyakoribb oka annak, hogy évekkel a beüzemelés után valaki melegvízhiányra panaszkodik, olyan kazánra, amely túl gyakran be- és kikapcsol, vagy éppen ellenkezőleg, olyan puffertartályra, amelyet soha nem használnak ki megfelelően. Ebben a cikkben a különbséget gyakorlati módon, valós számokkal és jellemző üzemi helyzetekkel magyarázzuk el, anélkül, hogy bármit is eladnánk önnek - a puffertartályok kategóriában jelenleg nincs raktáron elérhető áru, így teljesen arra koncentrálhatunk, hogy megértse az elvet, és helyesen tudjon dönteni, amikor a berendezést bárhol megvásárolja.
Mi a puffertartály és mire szolgál a rendszerben
A puffertartály (néha "kiegyenlítő tartálynak" vagy angolul "buffer tank"-nak is nevezik) egy szigetelt acéltartály, amely fűtővízzel van feltöltve, és a fűtési körhöz - tehát a radiátorokhoz, padlófűtéshez vagy légtechnikai egységekhez - tartozó hőenergia-tárolóként szolgál. Nem ivóvízről van szó, és belőle sosem vesznek közvetlenül vizet mosáshoz vagy zuhanyozáshoz. Egyetlen feladata, hogy a hőforrás (kazán, hőszivattyú, kandallóbetét hőcserélővel, napkollektorok) által előállított hőt tárolja, és azt fokozatosan, a háztartás aktuális igénye szerint adja át a fűtési rendszernek.
Egy átlagos családi ház esetében a puffertartály jellemző térfogata 500 és 1500 liter között mozog, szilárd tüzelésű kazánoknál (fa, szén) általában 800-1000 litert javasolnak egy tüzelőanyag-adagra, hogy a kazán teljes teljesítményen tudjon égni, és a felesleges hő tárolódjon, ne pedig a kéményen keresztül vesszen el a fojtott, nem hatékony égés során. Hőszivattyúknál kisebb térfogatot választanak, jellemzően 200-500 litert, mivel itt inkább a körök hidraulikus szétválasztásáról és a kompresszor indításainak csökkentéséről van szó, mint a valódi hosszú távú hőtárolásról.
A puffertartály fontos tulajdonsága az úgynevezett hőmérsékleti sztratifikáció (rétegződés) - a melegebb víz természetes módon felül marad, a hidegebb alul, és a megfelelően megtervezett csatlakozórendszer (több be- és kimenet a tartály különböző magasságaiban) ezt a rétegződést használja ki, hogy a hőforrás mindig a legalulról a leghidegebb vizet szívja fel, a fűtési kör pedig a legfelül lévő legmelegebb vizet vegye el. Ennek köszönhetően a puffertartály széles hőmérsékleti tartományban tud működni, jellemzően 35 °C-tól (alacsony hőmérsékletű padlófűtés) egészen 80-85 °C-ig (radiátorok szilárd tüzelésű kazánnál intenzív égés közben).
Mi a HMV tároló és mire szolgál
A használati melegvíz (HMV) tároló (gyakran bojlernek is hívják, bár technikailag a "bojler" inkább az elektromos vízmelegítőt jelenti) egy olyan tartály, amelyben a háztartásban közvetlen fogyasztásra szánt ivóvizet melegítik és tárolják - zuhanyozáshoz, fürdéshez, mosogatáshoz, mosáshoz. A puffertartállyal ellentétben a HMV tároló ivóvízzel érintkezésre alkalmas anyagból készül (leggyakrabban zománcozott acél vagy rozsdamentes acél), és meg kell felelnie a higiéniai előírásoknak, beleértve a legionella baktérium elszaporodása elleni védelmet is.
Éppen a legionella az oka annak, hogy a HMV tároló nem tud olyan széles hőmérsékleti tartományban működni, mint a puffertartály. Ez a baktérium 25-45 °C hőmérsékleten szaporodik a legjobban, ezért szükséges, hogy a HMV tároló rendszeresen (ajánlott legalább hetente egyszer, sok rendszer ezt automatikusan naponta egyszer, éjszaka végzi) elérje a teljes térfogatban legalább 60 °C-ot, ideális esetben rövid ideig 65-70 °C-ot is, hogy az esetleges baktériumok biztosan elpusztuljanak. A HMV tároló szokásos üzemi hőmérséklete 55-60 °C, ami egyben az a hőmérséklet, amelynél a víz kellemesen keverhető hideg vízzel a vízvételnél.
A HMV tároló jellemző térfogata egy családi háznál a személyek számától és a háztartás szokásaitól függ: 2-3 személyre elegendő 120-150 liter, egy átlagos négytagú családnak 150-200 litert javasolnak, nagyobb háztartásoknak több fürdőszobával vagy kádfürdővel 200-300 litert. A közvetve fűtött tárolóknál (kazánhoz vagy hőszivattyúhoz csatlakoztatott hőcserélővel) fontos paraméter a hőcserélő felülete is, amely meghatározza, milyen gyorsan tud a tároló ismét felmelegedni nagyobb vízvétel után (például kád megtöltése után).
A legfontosabb különbségek áttekintése
A következő táblázat összefoglalja a fentebb leírt két berendezés legfontosabb különbségeit:
Hogyan illeszkednek a két berendezés a fűtési rendszerbe
A különbséget legjobban a hőforrástól a fogyasztókig tartó hőáramlási séma segítségével érthetjük meg. Egy olyan rendszerben, ahol puffertartály és külön HMV tároló is van, a hő útja a következő: a hőforrás (kazán, hőszivattyú vagy hőcserélős kandalló) felmelegíti a vizet, az a puffertartályba kerül, ahonnan két irányba oszlik el - egyrészt a fűtési körbe (radiátorok, padlófűtés), másrészt a HMV tárolóba, ahol egy hőcserélőn keresztül közvetve melegszik a háztartásban felhasználásra szánt ivóvíz.
Figyeljen egy fontos részletre a sémán: a puffertartály egy zárt pont, amelyből két teljesen eltérő fogyasztóhoz vezetnek elágazások - és a víz, amely a hőforrás, a tartály és a fűtési kör között kering, sosem keveredik a HMV tárolóban lévő ivóvízzel. A közöttük lévő hőátadás csak a hőcserélő falán keresztül történik (kígyós vagy lemezes hőcserélő), hasonlóan a klasszikus "kazán bojlerrel" megoldáshoz, csak a puffertartállyal mint közbenső elemmel kiegészítve.
Miért léteznek néha "kombinált" megoldások
A piacon léteznek olyan berendezések is, amelyek kívülről egyetlen tartálynak tűnnek, valójában viszont mindkét funkciót egy köpenyben kombinálják. A legismertebb elv az úgynevezett "tank-in-tank" (tartály a tartályban) - a nagyobb puffertartály belsejében egy kisebb, rozsdamentes vagy zománcozott acélból készült tartály van elhelyezve, amely kizárólag ivóvíz tárolására szolgál, és teljesen körül van véve a puffertartály fűtővizével. Előnye a helytakarékosság (egy tartály kettő helyett) és a gyorsabb HMV melegítés a nagy hőátadó felület (a belső tartály teljes felülete) miatt, hátránya a magasabb beszerzési ár, és a belső tartály meghibásodása esetén a bonyolultabb javítás.
Egy másik kombinációs típus a beépített spirál hőcserélővel (úgynevezett "kígyóval") ellátott puffertartály - itt az ivóvíz átfolyó rendszerben melegszik, amikor a fűtővízbe merített spirálon áthalad, saját nagy melegvíz-tárolási térfogat nélkül. Ez a megoldás inkább kisebb vízvételekhez alkalmas (pl. egy fürdőszoba, lakás), nagyobb terhelésnél (kád megtöltése, egyszerre több ember zuhanyozása) az átfolyó melegítés lemaradhat egy külön, nagy térfogatú, már felmelegített vizet tartalmazó tárolóhoz képest.
Egy átlagos, szokásos melegvíz-fogyasztású családi háznál (2 fürdőszoba, 4-5 személy) a gyakorlatban leggyakrabban a különálló puffertartály (800-1000 l) és a különálló HMV tároló (150-200 l) kombinációja bizonyul jónak, háromjárati vagy négyjárati szeleppel összekötve - ez a megoldás rendelkezik a legnagyobb rugalmassággal a szervizelés, egy komponens cseréje a másikba való beavatkozás nélkül, és a legkisebb kockázattal a fűtési és higiéniai üzemmód közötti kompromisszum tekintetében.
Térfogatok a gyakorlatban - összehasonlítás a háztartás mérete szerint
A konkrét ajánlott térfogatok elsősorban a hőforrástól (puffertartály esetén) és a személyek/fürdőszobák számától (HMV tároló esetén) függnek. A következő diagram a tanácsadási gyakorlatban leggyakrabban javasolt tartományokat mutatja:
A diagramon jól látható, miért olyan kockázatos a két berendezés felcserélése: egy szilárd tüzelésű kazánhoz tervezett 800-1000 literes puffertartály teljesen túlméretezett HMV tárolóként (ráadásul nem felel meg a higiéniai anyag- és legionella elleni védelmi követelményeknek) - és fordítva, egy 150-200 literes HMV tároló szilárd tüzelésű kazánhoz tartozó puffertartályként többszörösen alulméretezett lenne, a kazánnak gyakran fojtania kellene magát, és nem hatékonyan égne.
Hőmérsékleti üzemmód - miért nem lehet az egyiket a másikkal helyettesíteni
A térfogat mellett alapvető különbség van abban is, hogyan bánnak a tartályban a hőmérséklettel. A puffertartályt úgy tervezték, hogy benne egyszerre különböző hőmérsékleti rétegek létezhessenek (például 45 °C alul, 75 °C felül), és a rendszer aktívan kihasználja ezt a különbséget. A HMV tárolónak viszont a teljes térfogatában rendszeresen egységes, elég magas hőmérsékletre kell felmelegednie higiéniai okokból - egy csak részben felmelegített tároló (például csak a felső harmada) a legionella elleni védelem szempontjából elégtelen, még akkor is, ha "érintésre" a vízvételnél kifolyó víz melegnek tűnne.
Ez a séma azt is megmagyarázza, miért nincs értelme a puffertartálynál 60 °C-os hőmérsékletet állandó célként beállítani (feleslegesen veszne el a hő, és csökkenne az alacsony hőmérsékletű források, mint a hőszivattyú hatékonysága), míg a HMV tárolónál ez a hőmérséklet biztonsági szükségszerűség, amin nem lehet spórolni.
Mikor van szükség mindkettőre és mikor elég csak egy berendezés
A gyakorlatban négy jellemző helyzettel találkozunk:
A ház fűt is és melegvízre is szüksége van, a hőforrás szilárd tüzelésű kazán vagy hőcserélős kandalló: itt a puffertartály gyakorlatilag elengedhetetlen (a fakazánt nem lehet folyamatosan úgy szabályozni, mint a gázkazánt, "hova tenni" kell az intenzív égésből származó felesleges hőt), és a HMV tároló ezen a tartályon keresztül csatlakozik hőcserélővel, vagy önálló, és ebből melegszik utána.
A háznak csak gáz- vagy elektromos kondenzációs kazánja és hagyományos radiátorai vannak: itt a puffertartály gyakran nem szükséges, mivel a modern kondenzációs kazán folyamatosan tudja modulálni a teljesítményt, és az aktuális igényre nagy hőtehetetlenség nélkül tud reagálni. A HMV tároló (önálló vagy közvetlenül a kazánba integrált, úgynevezett kombi kazán) itt azonban továbbra is szükséges, ha a ház nem rendelkezik a kazánban közvetlen átfolyó vízmelegítéssel.
A háznak hőszivattyúja van: a puffertartályt (kisebb térfogattal, 200-300 l) gyakran javasolják a körök hidraulikus szétválasztására és a kompresszor indításainak csökkentésére, ami meghosszabbítja a berendezés élettartamát. A HMV tároló itt csaknem mindig önálló, mivel magasabb hőmérsékletet (60-65 °C) kell elérnie, mint amit a hőszivattyú energetikailag kedvezően tudna közvetlenül a fűtési körbe leadni.
A háznak csak elektromos melegvíz-fűtése van (szilárd tüzelésű központi fűtés vagy elektromos radiátoros fűtés nélkül): itt a puffertartályra általában egyáltalán nincs szükség, elegendő egy önálló HMV tároló (elektromos vagy közvetve fűtött).
A gyakorlatban leggyakrabban látott hibák
Az első és leggyakoribb hiba éppen a fogalmak összecserélése már a megrendelésnél - az ügyfél "500 literes víztartályt" kér a beszállítótól anélkül, hogy pontosítaná, puffertartályról vagy HMV tárolóról van szó, a beszállító az olcsóbb variánst szállítja (jellemzően puffertartályt, mivel ahhoz nem kell higiéniai tanúsítvány), és csak akkor derül ki, ha nem folyik meleg víz a csapból, vagy éppen ellenkezőleg, a víznek fémes/fűtővízre jellemző szaga van.
A második gyakori hiba a puffertartály alulméretezése szilárd tüzelésű kazán esetén - ha valaki például csak 300 literes tartályt vesz az ajánlott 800-1000 liter helyett, a kazánnak az égés közben fojtania kell magát, ami nem teljes égéshez, kátrányképződéshez a kéményben, és jelentősen alacsonyabb hatásfokhoz vezet (a kazángyártók szokásos méréseiszerint akár 15-20%-kal is rosszabb tüzelőanyag-kihasználáshoz).
A harmadik hiba a legionella elleni védelem elhanyagolása a HMV tárolónál - főleg azoknál a háztartásoknál, amelyek a tárolót hosszú távon alacsony hőmérsékleten üzemeltetik (például 45 °C-on, energiamegtakarítás céljából hőszivattyúval kombinálva) rendszeres heti 60-70 °C-ra való felmelegítés nélkül. Ez egészségügyi kockázat, nem csak technikai részlet, és a puffertartályt egyáltalán nem érinti (ott a legionella nem releváns, mivel abból sem nem isznak, sem nem zuhanyoznak).
Gyakorlati példa egy szokásos beépítésből
Jellemző forgatókönyv, amellyel a tanácsadás során találkozunk: családi ház, 4 személy, 2 fürdőszoba, fűtés szilárd tüzelésű kazán és gázkazán kombinációja mint tartalék hőforrás, padlófűtés a földszinten, radiátorok az emeleten. Ilyen esetben körülbelül 900-1000 literes puffertartályt javasolunk (a szilárd tüzelésű kazán teljesítménye szerint, irányadóan 50-55 liter kazánteljesítmény kW-jára) legalább négy pár csatlakozással a különböző hőmérsékleti szintekhez (magas hőmérséklet radiátorokhoz, alacsonyabb padlófűtéshez, csatlakozás a HMV hőcserélőhöz, csatlakozás a gázkazánhoz mint utófűtéshez), és egy önálló, 200 literes HMV tárolót, amelyet közvetve fűt a puffertartály saját hőcserélőn keresztül, elektromos fűtőbetéttel mint tartalékkal a nyári hónapokra, amikor a szilárd tüzelésű kazán nem üzemel.
A második gyakori forgatókönyvnél - lakás vagy kisebb ház egyetlen kondenzációs gázkazánnal, szilárd tüzelés nélkül - a puffertartályt általában teljesen kihagyják, és vagy kombi kazánt használnak közvetlen HMV átfolyós fűtéssel az egységben, vagy önálló, kisebb, 120-150 literes HMV tárolót, amely a kazánhoz van csatlakoztatva. A puffertartályba történő beruházás itt felesleges lenne, mivel a modern kondenzációs kazán folyamatosan tudja szabályozni a teljesítményt anélkül, hogy "hova tenni" kellene a felesleges hőt.
Összefoglalás
A puffertartály és a HMV tároló két különböző feladatot old meg a fűtési rendszerben - az egyik hőt tárol a fűtéshez, a másik pedig higiénikusan biztonságos módon készíti elő és tárolja a személyes felhasználásra szánt melegvizet. Térfogatban és hőmérsékletben is másképp működnek (puffertartály 500-1500 l, széles, 35-85 °C tartományban, HMV tároló 120-300 l, szűk, higiéniailag szabályozott 55-60 °C tartományban, rendszeres 60-70 °C-ra való felmelegítéssel). Új rendszer tervezésénél vagy régi berendezés cseréjénél ezért mindig fontos pontosan tudni, melyik komponensre van szükség - és kétség esetén jobb előre tanácsot kérni, mint a beépítés után szembesülni a melegvízhiánnyal vagy a nem hatékony fűtéssel.
Gyakori kérdések
Használható-e a puffertartály HMV tárolóként is?
Nem, kivéve, ha speciálisan tanúsított és ivóvízzel érintkezésre alkalmas anyagból készült (pl. rozsdamentes vagy zománcozott belső tartály, tank-in-tank típus). A hagyományos puffertartály konstrukciós acélból készül, zárt fűtési körhöz, és nem felel meg az ivóvízhez szükséges higiéniai követelményeknek, valamint a legionella elleni védelemnek sem.
Szükségem van puffertartályra, ha csak gázkondenzációs kazánom van?
A legtöbb esetben nem. A modern kondenzációs kazán folyamatosan tudja modulálni a teljesítményt az aktuális igény szerint, így nincs szüksége nagy tárolóra a felesleges hő megtárolására. A puffertartályt inkább szilárd tüzelésű kazánoknál, több hőforrás kombinálásánál, vagy bizonyos típusú hőszivattyúknál javasolják.
Miért kell a HMV tárolót rendszeresen magas hőmérsékletre felmelegíteni?
Ez a legionella baktérium elleni védelem, amely 25-45 °C hőmérsékleti tartományban szaporodik a legjobban. A tároló teljes térfogatának rendszeres (legalább hetente egyszeri) rövid ideig 60-70 °C-ra való felmelegítése biztosan elpusztítja ezt a baktériumot. A puffertartály ezt a kockázatot nem oldja meg, mivel abból nem vesznek ivóvizet.
Milyen méretű HMV tárolóra van szükségem egy 4 tagú családhoz?
Általában 150-200 liter térfogatot javasolnak, több fürdőszoba, kádfürdő vagy nagyobb kényelmi igény (egyszerre több ember zuhanyozása) esetén megfelelőbb lehet a 200-300 literes térfogat. A pontos számítás a hőcserélő teljesítményétől is függ, tehát attól, milyen gyorsan tud a tároló újra felmelegedni egy nagyobb vízvétel után.
Jobb-e a kombinált (tank-in-tank) tartály két önálló tartálynál?
Ez nem egyértelmű - a kombinált tartály helyet takarít meg, és általában gyorsabban melegíti fel a HMV-t a nagy hőátadó felület miatt, de drágább, és a belső tartály meghibásodása esetén bonyolultabb a javítás (gyakran a teljes berendezést kell cserélni). A két önálló tartály beszerzése és javítása olcsóbb, de több helyet igényel, és bonyolultabb hidraulikai bekötést kíván.
Lehet-e otthon csak puffertartályom HMV tároló nélkül?
Igen, amennyiben a melegvizet másképp oldja meg - például átfolyós fűtéssel közvetlenül a kombi kazánban, önálló elektromos vízmelegítővel, vagy ha a háznak egyáltalán nincs szüksége melegvízre a központi rendszerből. A puffertartály önmagában csak a fűtési kört oldja meg, nem a melegvíz-készítést.
Kapcsolódó témák
- Hogyan válasszunk puffertartályt
- Milyen térfogatú puffertartályra van szükségem
- Puffertartály hőszivattyúhoz
- Puffertartály szilárd tüzelésű kazánhoz
- Puffertartály beépítése és bekötése
Vissza a főkategóriához: Puffertartályok
Kérdése van a témával kapcsolatban?
Nem tudja eldönteni, hogy a rendszerében puffertartályra, HMV tárolóra vagy mindkettőre van szüksége? Írjon nekünk - szívesen segítünk.
