Koaxiális vagy kétcsöves égéstermék-elvezető rendszer – melyik a jobb?

A terméket jelenleg előkészítjük.

De a többi kategóriát is megtekintheti.

Koaxiális vs. kétcsöves égéstermék-elvezető rendszer – melyik a jobb az Ön kondenzációs kazánjához?

Amikor a vásárló kondenzációs kazán mellett dönt, a figyelem nagy része a teljesítményre, a márkára és az árra irányul. Az égéstermék-elvezető rendszert legtöbbször csak utólag választja ki – és éppen itt keletkezik a legtöbb bizonytalanság. A két alapkoncepció, a koaxiális és a kétcsöves rendszer, ugyanakkor nem csupán technikai apróság. Befolyásolja a szerelést, a költségeket, a kazán teljesítményét, a biztonságot és a hosszú távú üzemet is. Ez a cikk alaposan végigvezeti Önt mindkét rendszeren, és segít a döntésben – nem marketingfrázisok, hanem valós technikai tények és gyakorlati tapasztalatok alapján.

Mi a koaxiális rendszer, és hogyan működik

A koaxiális rendszert – a gyakorlatban „turbós", „cső a csőben" vagy röviden „koax" megnevezéssel is találkozhat vele – két koncentrikus cső elvén működik: a belső vezeti ki az égésterméket, a külső pedig friss levegőt vezet be az égőfejhez. Az egész berendezés egyetlen kompakt egységet alkot, amely egyetlen nyíláson keresztül halad át a falon vagy a tetőn.

A kívülről érkező levegő a külső és a belső cső falai között mozog a kazán irányába. Eközben előmelegszik a belső csőben áramló égéstermék hőjétől – ami kis, de mérhető előny az égés hatékonysága szempontjából. A belső cső (átmérője rendszerint 60 mm) vezeti el az égésterméket, kondenzációs kazánnál jellemzően 40–70 °C hőmérsékleten, a külső cső (100 mm) pedig a levegőt vezeti be.

A lakossági típusú kondenzációs kazánok koaxiális rendszerének szabványos méretei 60/100 mm, nagyobb teljesítményekhez pedig 80/125 mm. Közvetlenül Protherm kazánokhoz megtalálja webáruházunkban például a Protherm füstcső-adapter 60/100 mm A1KP vagy a Protherm füstcső-adapter 80/125 mm A25KP terméket, amelyek átmenetként szolgálnak a kazán és az adott átmérőjű füstcsőrendszer között.

Mi a kétcsöves rendszer, és hogyan működik

A kétcsöves rendszer (angolul „twin pipe", nálunk néha „szeparált" vagy „bifiláris" néven is emlegetik) két fizikailag különálló csövet használ: az egyik elvezeti az égésterméket, a másik bevezeti a levegőt. Mindkét csövet külön kell vezetni a kazántól egészen a külső falon vagy a tetőn lévő kivezetésig. Az átmérők rendszerint azonosak mindkét csőnél – szabványosan 2× 80 mm, illetve rövidebb nyomvonalaknál és kisebb teljesítményeknél 2× 60 mm.

A kétcsöves rendszer kulcsfontosságú előnye abban rejlik, hogy a levegő és az égéstermék teljesen elkülönült úton halad, ami lényegesen nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a nyomvonal tervezésénél. A levegőcső lehet rövidebb vagy hosszabb az égéstermék-csőnél anélkül, hogy ez hidraulikus kiegyensúlyozatlanságot okozna – ellentétben a koaxszal, ahol mindkét funkció ugyanazon a fizikai téren osztozik.

Jellemző gyakorlati példa: egy pincében lévő kazánházzal rendelkező családi házban, ahol a kazán 8–12 m távolságra van a külső faltól, a koaxiális rendszer a lehetőségei határán van (hidraulikus ellenállási korlátok). A kétcsöves rendszer ilyen esetben helyes méretezés mellett gond nélkül megbirkózik akár 20–30 m-es nyomvonalakkal is.

Mikor alkalmas a koaxiális rendszer, és mikor nem

A koaxiális rendszer ideális megoldás lakásokhoz és kisebb családi házakhoz, ahol a kazán a külső fal közelében van telepítve – jellemzően a konyhában, az előszobában vagy egy kis földszinti gépészeti helyiségben. A szerelés gyors, egy falátvezetés elegendő (egyetlen kör alakú nyílás), és a rendszer összköltsége a munkával együtt alacsonyabb szokott lenni, mint a kétcsöves megoldásnál.

Példák, ahol a koax gond nélkül működik:

Panellakás, falra szerelt kazán – elvezetés közvetlenül a homlokzaton át, 0,5–1,5 m nyomvonal
Családi ház, a külső fallal szomszédos konyhában lévő kazán – vízszintes nyomvonal 3–4 m-ig
Lakásfelújítás, ahol az eredeti szerelésnél is koax volt, és az új kazán is támogatja
Szűk helyen történő telepítés, ahol nincs hely két párhuzamos csőnek

Ezzel szemben a koaxiális rendszer nem megfelelő az alábbi helyzetekben:

Hosszú vízszintes nyomvonalak (60/100 mm-nél 5–6 m felett, 80/125 mm-nél 8–10 m felett) – a hidraulikus ellenállás megnő, a kazán hibát jelezhet vagy leállhat
Nagyszámú könyök (minden 90°-os könyök 1–2 m cső egyenértékű hosszának felel meg)
Olyan telepítések, ahol a levegőt és az égésterméket eltérő irányba kell vezetni (pl. égéstermék fel a kéménybe, levegő a tetőről)
Több kazán kaszkádkapcsolása
Rendkívül alacsony hőmérsékletű területek, ahol fennáll a kondenzátum megfagyásának veszélye a külső részen (hosszú, homlokzaton túlnyúló kivezetéseknél)

A koaxiális rendszerek maximális egyenértékű hosszát (ún. „equivalent length") a legtöbb gyártó (Protherm, Vaillant, Buderus, Bosch) egyértelműen meghatározza a kazán műszaki dokumentációjában. 60/100 mm esetén ez általában 5–8 m, 80/125 mm esetén 10–15 m – de a konkrét kazántól és annak ventilátorától függ. Soha ne lépje túl ezeket az értékeket, különben elégtelen égési levegő bevezetése és veszélyes üzem fenyeget.

Mikor jobb választás a kétcsöves rendszer

A kétcsöves rendszer teljesítőképesebb és rugalmasabb – a gyakorlatban mindig ezt választjuk, ha a koax nem elegendő. Legnagyobb előnye abban rejlik, hogy minden csőnek (égéstermék és levegő egyaránt) saját hidraulikus ellenállása van, amelyet külön méreteznek. Ez sokkal nagyobb teret nyit a nyomvonal tervezésénél.

Jellemző forgatókönyvek, ahol a kétcsöves rendszer nyer:

Kazánház a pincében vagy gépészeti helyiségben, távol a külső faltól – a 10–25 m-es nyomvonalak bevett gyakorlatnak számítanak
Függőleges égéstermék-elvezetés kéményen keresztül és külön csövön bevezetett levegő a homlokzatról – jellemző felújításoknál, ahol létezik falazott kéményjárat
2–4 kazán kaszkádkapcsolása – minden kazánnak saját égésterméke van, de a levegőt egy bevezetésből is megoszthatják (helyes méretezés mellett)
Telepítés meglévő kéménybe Ø 80 mm-es béléssel – az égéstermék a kéményen felfelé távozik, a levegő a homlokzatról vagy aknán keresztül érkezik
Bonyolult elrendezésű házak, ahol a nyomvonalnak teherhordó szerkezeteket kell kikerülnie, több helyiségen kell áthaladnia vagy többször irányt kell változtatnia

A kétcsöves rendszerben történő több ágra bontáshoz (pl. kazánkaszkádnál) olyan alkatrészek szolgálnak, mint a Protherm elágazó idom Ø 2 x 80 mm R2KP, amely lehetővé teszi két kazán égéstermékének egyetlen gyűjtőcsőbe kötését, vagy éppen fordítva – a levegőbevezetés két ágra osztását.

Fontos: kétcsöves rendszernél a levegőcsövet megfelelően szigetelni kell, vagy beltérben kell elhelyezni, hogy ne melegedjen fel nem kívánt módon a kívülről érkező hideg levegő – ez csökkentené a levegő sűrűségét, ezáltal az égés hatékonyságát is. Az égéstermék-csövet legalább 3°-os (kb. 5 cm/m) lejtéssel kell a kazán felé vezetni, hogy a kondenzátum visszafolyjon a kazánba, ahol a kondenzátumelvezető felfogja.

Technikai különbségek részletekben: kondenzátum, szigetelés, nyomás

A kondenzátum és elvezetése

A kondenzációs kazán nemcsak a hőcserélő belsejében termel kondenzátumot, hanem magában a füstcsővezetékben is. A koaxiális rendszerben a kondenzátum a külső cső belső falán keletkezik (a külső levegővel való érintkezés hűti), és visszafolyik a kazán felé – ami helyes. Probléma helytelen lejtésnél (elégtelen esés) lép fel, vagy amikor a koax külső része túl hosszú, és a kondenzátum télen megfagy. Ezért a koaxiális rendszereknél korlátozott a homlokzaton túlnyúlás mértéke (jellemzően max. 15–20 cm a fal síkján túl).

A kétcsöves rendszerben a helyzet egyszerűbb – az égéstermék-csövet a kazán felé eséssel vezetik (3–5°), és a kondenzátum önsúlyánál fogva elfolyik. A levegőcső nem termel kondenzátumot (a kívülről érkező hideg levegő áramlás közben nem csapódik ki). A kazán kondenzátumelvezetését semlegesítő betéten keresztül kell a csatornára kötni – ez mindkét rendszerre érvényes.

A csövek hőszigetelése

A koaxiális cső természeténél fogva „önszigetelő" – a gyűrűs térben lévő levegő hőtompítóként hat, így a koax külső felülete viszonylag hűvös marad. Ez előny fűtetlen tereken való átvezetésnél vagy éghető szerkezetekkel való érintkezésnél (természetesen a szabvány szerinti minimális távolságok betartása mellett).

A kétcsöves rendszerben az égéstermék-csövet mindenütt szigetelni kell, ahol fűtetlen tereken halad át – különben az égéstermék túl gyorsan lehűlne, és a kondenzátum nem megfelelő helyeken keletkezne. A helyes szigetelés emellett megakadályozza a hőveszteséget, és csökkenti a felületi lecsapódás kockázatát a cső külső köpenyén a meleg, fűtött helyiségekben (fordítva – a hideg cső a meleg helyiségben „izzad").

Nyomásegyensúly és a szél hatása

Itt van az egyik kevésbé tárgyalt, de gyakorlatilag fontos szempont: a koaxiális rendszer nyomáskiegyenlített. Mivel a levegő ugyanarról a helyről érkezik, ahonnan az égéstermék távozik, a szél egyszerre és azonos módon hat mindkét csőre. Ha a szél növeli az ellenállást az égéstermék kifúvásánál, egyidejűleg növeli a nyomást a levegőbevezetésnél is – a hatások részben kompenzálják egymást, és a kazán stabilan működik.

A kétcsöves rendszerben a kivezetések különböző helyeken vannak, ezért erős szélben nyomás-kiegyensúlyozatlanság léphet fel. A modern, elektronikusan vezérelt ventilátorral rendelkező kondenzációs kazánok ezt bizonyos mértékig kezelni tudják (szabályozzák a fordulatszámot), de szélsőséges körülmények között (örvénylő szél 15 m/s felett) a kétcsöves rendszer égési instabilitást mutathat. Ezért fontos a levegő és az égéstermék kivezetéseit úgy elhelyezni, hogy azonos nyomászónában legyenek – ideális esetben az épület azonos oldalán, vagy legalább a homlokzat szomszédos mezőiben.

Telepítési és gazdasági összehasonlítás

Szempont	Koaxiális rendszer	Kétcsöves rendszer
Nyílások száma a falban/tetőn	1 nyílás	2 nyílás
Max. nyomvonalhossz (tájék.)	5–15 m	20–40+ m
Anyagköltség (összehasonlítható nyomvonal)	Alacsonyabb	Magasabb (2 cső)
Szerelés bonyolultsága	Egyszerűbb	Összetettebb
Nyomvonal rugalmassága	Korlátozott	Magas
Nyomáskiegyenlítés (szél)	Természetes	Gondos tervezést igényel
Alkalmasság kaszkádkapcsolásra	Korlátozott	Ideális
Kondenzátum kezelése	Automatikusan vissza a kazánhoz	Az égésterm. cső lejtése

Gyakorlati forgatókönyvek valós megrendelésekből

1. forgatókönyv: Panellakás, 3. emelet, kazán a konyhában

A vásárló egy panellakás konyhájában lévő régi kazánt szeretett volna kondenzációsra cserélni. A kazán ugyanazon a falon maradt, ahol eredetileg is kivezetett az elvezetés – a homlokzatig mért távolság 35 cm volt. A megoldás: egyértelműen 60/100 mm-es koaxiális szett vízszintes kivezetéssel, konkrétan a Protherm vízszintes szett 60/100 mm – 0,8 m, S1KP. A szerelés 3 óráig tartott, egy falnyílás, minimális beavatkozás a szerkezetbe. Gazdaságilag és technikailag is optimális megoldás.

2. forgatókönyv: Családi ház, kazánház a pincében, 11 m-re a külső faltól

Itt a koax kezdettől fogva kizárt volt – a teljes egyenértékű hossz (11 m egyenes szakasz + 2× 45°-os könyök = további kb. 2 m egyenérték) bármely koaxiális rendszernél túllépte volna a maximálisan megengedett értékeket. A javasolt megoldás: 2× 80 mm-es kétcsöves rendszer, az égéstermék felfelé az eredeti kéménynyílásba falazva (DN80 bélés), a levegő pedig külön csövön (Ø 80 mm) a kazánház másik falán át bevezetve. Hangsúlyozni kell: kétcsöves rendszernél a levegőkivezetést úgy kell elhelyezni, hogy friss levegőt szívjon a külső térből, ne a gépészeti helyiségből (különben a levegőt melegítő kazán önmagától „lopná" el a meleg levegőt, és a hatékonyság csökkenne).

3. forgatókönyv: Kazánház két kazánnal kaszkádban (társasház, 12 lakás)

Két kondenzációs kazán, 2× 24 kW, kaszkádban. Minden kazánnak saját Ø 80 mm-es égéstermék-csöve van, mindkettőt közös gyűjtőbe (manifoldba) vezetik, onnan pedig egyetlen Ø 100 mm-es cső halad függőlegesen felfelé a kéményben. A levegőt mindkét kazánhoz közös Ø 100 mm-es cső vezeti be a homlokzatról, elosztóval a két kazánra osztva. Az ilyen típusú bekötéshez olyan alkatrész szolgál, mint a Protherm elágazó idom Ø 2 x 80 mm R2KP. Ilyen megoldást koaxiális rendszerrel egyszerűen nem lehetne megvalósítani.

4. forgatókönyv: Nyaraló, kazán a balkonajtó mellett

A vásárló spórolni akart, és azt javasolta, hogy a koaxiális csövet a balkonajtón vezessék át, a kerethez rögzítve. Ez teljességgel megengedhetetlen – a biztonsági kockázatokon túl (égéstermék a beltérben bármilyen tömítetlenség esetén) ez ellentétes az STN EN 13384 szabvánnyal és a gyártói előírásokkal is. A helyes megoldás: az ajtó melletti falazaton átfúrt nyílás, rövid koaxiális szett homlokzati fejjel.

Szabványok, biztonság és a telepítés jóváhagyása

A kondenzációs kazán égéstermék-elvezetésének telepítését Szlovákiában elsősorban az STN EN 13384-1 (füstcsövek statikai számítása), az STN EN 15287 (tervezés, szerelés és üzembe helyezés) szabványok, valamint a kazángyártó kötelező érvényű előírásai szabályozzák. Minden kazángyártó (Protherm, Vaillant, Buderus, Viessmann és mások) saját telepítési dokumentációt ad ki, amelyben pontosan meg vannak határozva:

A maximális egyenértékű hosszak minden elvezetéstípushoz
A füstcső megengedett típusai és anyagai (kondenzációs kazánoknál rendszerint PP műanyag, nem zománcozott lemez)
Minimális távolságok ablakoktól, ajtóktól, épületsarkoktól és szellőzőktől
A kötések tömörségére vonatkozó követelmények (a legtöbb kondenzációs alkalmazásnál T400 N1 D 3 G tömörségi osztály)
Több kazán közös vezetésének feltételei

Biztonsági szempontból mindkét rendszernél abszolút kulcsfontosságú minden kötés helyes tömítése – már minimális égéstermék-szivárgás is szén-monoxid- (CO-) mérgezést okozhat a beltérben, amely szagtalan és színtelen. Ezért a szerelés után a teljes rendszer nyomáspróbája is szükséges. A szivárgásokról és a gyakori hibákról bővebben ugyanezen Tudásközpont A kondenzációs kazánok füstcsöveinek gyakori hibái és égéstermék-szivárgásai című cikkében olvashat.

A füstcsőnek mindig kompatibilisnek kell lennie az adott kazánnal – a gyártók nem vállalnak garanciát nem kompatibilis elemek használata esetén. A füstcső kompatibilitásáról bővebben a A füstcső kompatibilitása a kazánnal: Protherm, Vaillant és más márkák című cikkben olvashat.

A csövek anyaga: PP műanyag vs. rozsdamentes acél vs. alumínium

A kondenzációs kazánok égéstermék-hőmérséklete jellemzően 40–80 °C (kondenzációs üzemmódban ennél kevesebb is), ami lehetővé teszi műanyag (polipropilén, PP) alkatrészek használatát. A műanyag olcsóbb, könnyebb, nem korrodál, és ellenálló az alacsony pH-jú kondenzátummal szemben (jellemzően 3,5–5,5). Mindkét rendszernél – a koaxiálisnál és a kétcsövesnél is – a PP ma szabványos megoldásnak számít kondenzációs kazánoknál.

Rozsdamentes füstcsöveket hagyományos (nem kondenzációs) kazánoknál használnak, vagy meglévő falazott kéményekbe történő behelyezésnél, ahol T200 vagy magasabb ellenállási osztály szükséges. Kéménybe vezetett kondenzációs kazánnál viszont speciálisan tömör, kondenzátumálló rozsdamentes acélt kell használni (W2 vagy V2 osztály), nem a szokásos kazánipari rozsdamentest.

Alumíniumcsöveket (többnyire csak a koax külső köpenyeként) kompromisszumként szokás használni – könnyebb a rozsdamentesnél, merevebb a műanyagnál, de hajlamosabb a korróziós károsodásra a savas kondenzátummal való tartós érintkezésnél. Ezért ma a tisztán kondenzációs alkalmazásoknál a PP-t részesítik előnyben a belső csőnél is.

Mi befolyásolja az átmérő megválasztását: 60/100 vagy 80/125 mm?

Az átmérő megválasztása nem csupán preferencia kérdése – számítási feladat. Az alapszabályok:

Koax 60/100 mm: kb. 24 kW-ig terjedő kazánok, 5–6 m egyenértékű hosszúságú nyomvonalak, max. 2 db 90°-os könyök
Koax 80/125 mm: 24–35 kW-os kazánok vagy 6–15 m-es nyomvonalak, több könyök
Kétcsöves 2× 80 mm: gyakorlatilag minden teljesítmény egyedi kazánnál 45 kW-ig, nyomvonalak 30–40 m-ig
Kétcsöves 2× 100 mm: nagyobb teljesítmények vagy kaszkádkapcsolások hosszú nyomvonalakkal

Az átmérők méretezéséről részletesebben az Milyen füstcsőátmérőre van szükségem: 60/100 vagy 80/125 mm című cikkben olvashat. Ha az egyik átmérőjű koaxiális rendszerről kell másikra áttérni, vagy más átmérőjű meglévő vezetéket kell csatlakoztatni, erre szűkítő adapterek szolgálnak – például a Protherm füstcső-adapter 80/125 mm A25KP.

Kombinált megoldások: mikor alkalmazunk hibrid megközelítést

A gyakorlatban néha találkozunk ún. hibrid vagy kombinált megoldással – a kazán koaxiális adapterrel van bekötve, de mögötte (vagy előtte) a rendszer megszakad, és mindegyik cső külön folytatódik. Ezt a megközelítést akkor alkalmazzuk, amikor a kazán közelében lévő nyomvonal lehetővé teszi a koaxot (pl. gépészeti válaszfalon való átvezetés), de utána előnyösebb a csöveket külön vezetni (pl. mindegyiket másik aknában).

Az ilyen hibrid rendszer alapos hidraulikai számítást igényel, és a kazángyártónak engedélyeznie kell – nem mindegyik teszi lehetővé. Protherm kazánoknál ez az eljárás lehetséges azzal a feltétellel, hogy az összesített ellenállások nem lépik túl a kazán műszaki dokumentációjában meghatározott határértékeket. A kazán koaxiális kimenete és a kétcsöves rendszer közötti helyes összekötéshez speciális átmeneti elemek szolgálnak.

Gyakran ismételt kérdések (GYIK)

Biztonságosabb-e a koaxiális rendszer a kétcsövesnél?

Mindkét rendszer egyformán biztonságos, amennyiben helyesen tervezték, telepítették és karbantartják. A koaxiális rendszernek van bizonyos természetes előnye abban, hogy a levegő és az égéstermék fizikailag egyetlen testen belül van elkülönítve, ezáltal csökken az égéstermék térbe jutásának kockázata (csak egyetlen test halad át a falon). A kétcsöves rendszer ezzel szemben több kötést tartalmaz, ahol minden kötés potenciális szivárgási hely – ezért annál fontosabb a szerelés minősége. A gyakorlatban elsősorban a telepítés helyessége dönt, nem a rendszer típusa.

Átalakíthatom a koaxiális rendszert kétcsövessé a kazán cseréje nélkül?

Igen, ez lehetséges, amennyiben a kazán mindkét elvezetéstípust támogatja (a legtöbb modern kondenzációs kazán igen). Az átalakításhoz megfelelő adapterekre van szükség – pl. olyan adapterre, amely a kazán koaxiális kimenetéről szétválasztja a két csövet, és lehetővé teszi külön vezetésüket. A kazángyártónak jóvá kell hagynia az ilyen megoldást, és javasoljuk az ellenőrzést hivatalos szerviztechnikusnál. Egyes esetekben a kazán vezérlőegységének beállításait is módosítani kell (levegőbevezetés).

Mi történik, ha a füstcső túl hosszú a koaxiális rendszerhez?

A túl hosszú, vagy a túl sok könyököt tartalmazó koaxiális rendszer megnövekedett hidraulikus ellenállást okoz. A kazán ezt jellemzően elégtelen levegőáramlásként érzékeli – a modern, IoT-vel és diagnosztikával rendelkező kazánok ezt hibakóddal jelzik (pl. F.33 a Prothermnél, F62 a Vaillantnál). Rosszabb esetben (megfelelő védelem nélküli régebbi kazánnál) tökéletlen égés és fokozott CO-képződés léphet fel. Ezért soha nem szabad túllépni a kazán dokumentációjában megadott maximális hosszakat.

Használhatok egy közös kétcsöves rendszert két egymás melletti kazánhoz?

Igen, de csak ún. kollektív (közös) elvezetés esetén, amelyet kezdettől fogva több készülékhez kell megtervezni. Minden kazánnak saját égéstermék-ágának kell lennie, amely elegendő keresztmetszetű közös gyűjtőbe torkollik. A levegőbevezetés lehet közös, de elegendően méretezettnek kell lennie az összes kazán egyidejű üzeméhez. Ez a rendszer speciális szabványok hatálya alá tartozik (STN EN 15287-2 a közös füstcsövekre), és számítással kell igazolni. A második kazán önkényes rákötése az első kazán meglévő elvezetésére veszélyes és megengedhetetlen.

Hogyan derítem ki, milyen elvezetés van jelenleg beszerelve?

A legegyszerűbb megnézni a kazán kimenetét és a falon vagy födémen való átvezetést. Ha egyetlen csövet lát (kör a körben, vagy kettős falú csövet), amely egyetlen nyíláson halad át – ez koaxiális rendszer. Ha két különálló csövet lát (azonos vagy eltérő átmérővel), amelyek két különböző nyíláson haladnak át – ez kétcsöves rendszer. Kétség esetén keresse elő a kazán műszaki dokumentációját, vagy hívjon szerviztechnikust.

Befolyásolja-e az égéstermék-elvezetés típusa a gázfogyasztást és a kazán hatásfokát?

Közvetlenül nem – helyes méretezés mellett mindkét rendszer lehetővé teszi a teljes értékű kondenzációs üzemet azonos hatásfokkal. Közvetve viszont igen: ha a koaxiális rendszer túl hosszú és növeli az ellenállást, a kazán megnövelt ventilátorteljesítménnyel dolgozik (magasabb áramfogyasztás), és gondjai lehetnek az optimális lambda elérésével. Ugyanígy a kétcsöves rendszernél a szél okozta rossz nyomáskiegyenlítés átmenetileg ronthatja az égés minőségét. A kulcs a helyes méretezés és a minőségi telepítés.

Összegzés: melyik rendszer a jobb tehát?

A válasz klasszikus műszaki válasz: a konkrét feltételektől függ. A koaxiális rendszer egyszerűbb, olcsóbb, és kiváló rövid nyomvonalakhoz lakásokban és kisebb házakban. A kétcsöves rendszer rugalmasabb, hosszú nyomvonalaknál teljesítőképesebb, és elengedhetetlen kaszkádkapcsolásnál vagy bonyolult elrendezéseknél.

Ha nem biztos abban, melyik rendszer a helyes az Ön konkrét esetében, kezdje a tervvel vagy egy szakemberrel folytatott konzultációval. Fontos mindig betartani a gyártó által meghatározott maximális egyenértékű hosszakat, helyesen méretezni a cső átmérőjét, és kizárólag a kazánjával kompatibilis alkatrészeket használni. A megfelelő elvezetés kiválasztásáról szóló információkat megtalálja a Hogyan válasszunk égéstermék-elvezetést kondenzációs kazánhoz című cikkben is, a telepítési eljárásról pedig a Hogyan szereljük fel a kondenzációs kazán füstcsövét lépésről lépésre című cikkben.

Mindkét rendszertípus teljes alkatrészkínálatát – az adapterektől a szetteken, könyökökön és karmantyús kötőelemeken át a homlokzati fejekig – az Atria.hu égéstermék-elvezetések és füstcsövek kategóriájában találja.

Kérdése van a témával kapcsolatban?

Nem tud dönteni, vagy konkrét helyzetet old meg a háztartásában? Írjon nekünk - szívesen tanácsot adunk.