Tartály felszerelése kondenzációs kazánhoz – folyamat és követelmények

A terméket jelenleg előkészítjük.

De a többi kategóriát is megtekintheti.

Tároló szerelése kondenzációs kazánhoz – teljes útmutató és követelmények

A használati melegvíz-tároló csatlakoztatása a kondenzációs kazánhoz az egyik leggyakoribb szerelési feladat, amellyel a mindennapi kivitelezői gyakorlatban találkozunk. A látszólag egyszerű lépés – „csatlakoztatni a tartályt" – valójában több önálló részfeladatból áll: hidraulikus bekötésből, szabályozási összekapcsolásból, elektromos kiépítésből és a kazán szoftverének beállításából. Mindegyik lépésnek megvannak a maga műszaki követelményei, és ha bármelyiket kihagyja vagy alábecsüli, az eredmény jobb esetben kényelmetlen lesz (hideg víz rossz időpontban), rosszabb esetben kockázatos (túlmelegedés, helytelen nyomásviszonyok, kazánhibák). Ez a cikk rendszerezetten végigveszi a teljes folyamatot, konkrét számokkal és gyakorlati példákkal.

Ha még csak azt mérlegeli, milyen tároló csatlakoztatására felkészített kazánt válasszon, nézze meg először a Hogyan válasszunk tároló csatlakoztatására alkalmas kondenzációs kazánt témát a Tudásközpontunkban. Ha a méretezés kérdésével foglalkozik – vagyis hány literes tárolóra van szüksége –, ajánlom a Mekkora térfogatú melegvíz-tárolóra van szükségem a kazánomhoz témát. Ez a cikk azt feltételezi, hogy a kazánt és a tárolót már kiválasztotta, és most magára a szerelésre kerül sor.

Mit jelent a „tároló csatlakoztatásának lehetősége" a kondenzációs kazánnál

A kondenzációs kazánokat két alapvető kivitelben árulják: kombi kazánként beépített átfolyós melegvíz-készítéssel, illetve egykörös (csak fűtő) kazánként, külső tároló csatlakoztatásának lehetőségével. Létezik egy harmadik kategória is – a kifejezetten tárolóval való együttműködésre tervezett kazánok, amelyekben gyárilag benne van a háromjáratú váltószelep, a szekunder kör szivattyúja és a tárolós üzemmódra kihegyezett szabályozás.

A különbség nemcsak műszaki, hanem szemléletbeli is – erről bővebben a Különbség a tárolóra felkészített és a kombi kazán között témában olvashat. A szerelő számára az a kulcskérdés, hogy az adott kazán mit „hoz magával", és mit kell utólag kiépíteni. Például a Protherm Gepard Condens 12 MKO beépített háromjáratú szeleppel és primerköri szivattyúval rendelkezik, de a tároló szekunder körének keringtető szivattyúját külön kell kiépítenie, ha a tároló nem tartalmazza. Ezzel szemben a Protherm Panther Condens 15 KKO teljesen szabályozható kazán, amelyhez a tároló időjárásfüggő szabályozáson keresztül csatlakoztatható, és a szabályozóból közvetlenül kimenetei vannak a külső tárolószivattyú vezérlésére.

Szerelés előtti követelmények – minek kell teljesülnie

Mielőtt kulcsot fogna a kezébe, néhány feltételt feltétlenül ellenőrizni kell. Ennek a szakasznak az elhanyagolása a gyakorlatban a későbbi reklamációk és meghibásodások leggyakoribb forrása.

Tervdokumentáció és szabványok

A szerelést az érvényes STN szabványok szerint kell elvégezni, elsősorban az STN EN 12828 (Épületek fűtési rendszerei) és az STN 06 0830 (Biztonsági berendezések) szerint. A melegvíz-tároló telepítését ezen felül az STN EN 806 és az STN EN 1717 (visszaáramlás elleni védelem) szabályozza. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tárolót a hidegvíz-oldalon biztonsági szeleppel (általában 6 bar, legalább DN 20) és a tároló térfogatához méretezett tágulási tartállyal kell ellátni – ez más eszköz, mint a fűtési kör tágulási tartálya. A tároló nyomástartó edény, a biztonsági szelepe kötelező.

Minden kondenzációs kazánt megfelelő jogosultsággal rendelkező szakembernek kell telepítenie. Az elkészült rendszert a gyártó által feljogosított szerviz szerviztechnikusának kell üzembe helyeznie – ez nem puszta formalitás, hanem a garancia feltétele.

Helyigény

A szokásos háztartási térfogatú tárolók (120–300 l) magassága 100–160 cm, átmérője 50–65 cm. A kazánt és a tárolót általában egymás mellé, a kazánházba telepítik. A faltól mért minimális kezelési távolságnak az egyik oldalon 50 cm-nek kell lennie. A kazán és a tároló között helyet kell hagyni a csővezetéknek, a szerelvényeknek és a csövek hőszigetelésének – a gyakorlatban legalább 10–15 cm szabad helyet.

Fontos: a tárolónak függőlegesen kell állnia, sík, szilárd aljzaton (beton, teherbíró burkolat), amely elbírja a vízzel töltött tároló tömegét. Egy 200 literes tároló feltöltve nagyjából 260–280 kg. Egy régebbi ház padlója nem feltétlenül van ekkora pontszerű terhelésre méretezve – ezt előre ellenőrizni kell.

Szerelési anyagok és szerelvények

Készítse elő előre: a tároló biztonsági szerelvénycsoportját (biztonsági szelep + visszacsapó szelep + elzárócsap + nyomásmérő = ún. tároló biztonsági szerelvénycsoport), a használati vízoldali tágulási tartályt (térfogatát számítással, 200 literig legalább 12 l, de mindig számolja ki), gömbcsapokat a tároló elzárásához fűtési és használati vízoldalon egyaránt, a tárolókör keringtető szivattyúját (ha nincs beépítve a kazánba), visszacsapó szelepeket, a tároló hőmérséklet-érzékelőjét (ha nem tartozéka a tárolónak) és a szabályozás összekötő kábelét.

A tároló hidraulikus bekötési sémája

A tároló kondenzációs kazánhoz való bekötésének hidraulikus sémája az adott kazán- és tárolómodelltől függ. Három alapvető konfiguráció létezik:

1. konfiguráció: Kazán belső háromjáratú szeleppel (szabványos)

Ez a leggyakoribb helyzet az olyan modelleknél, mint a Protherm Gepard Condens 25 MKO. A kazánba be van építve a motoros háromjáratú szelep, amely a fűtési kör és a tárolókör között vált. A kazán előremenő vezetéke a háromjáratú szelep bemenetére megy. Ebből két ág indul: az egyik a tárolóhoz (a tárolókör külső szivattyújával), a másik a fűtési körhöz (a fűtésszivattyúval). A két ág visszatérő vezetéke egyesül, és közösen tér vissza a kazán bemenetére.

Fontos részlet: ennél a bekötésnél a tároló elsőbbséget élvez a fűtéssel szemben. Amikor a szabályozó a tároló hőmérsékletének a beállított érték alá esését érzékeli (hiszterézis, például 5 °C-kal a célhőmérséklet alatt), a háromjáratú szelep a tárolóra vált, a fűtés leáll, és a kazán a tárolót fűti. A célhőmérséklet elérése után a szelep visszavált. Ez a tárolófűtés egy szokásos 150 literes tárolónál 20–25 kW-os kazánnal nagyjából 15–25 percig tart.

2. konfiguráció: Kazán belső háromjáratú szelep nélkül – külső bekötés

Egyes egykörös kazánokba nincs közvetlenül beépítve a tárolóra váltó szelep, vagy különleges igényei vannak (például a tároló nagyobb távolságban van, két tároló van, vagy a tároló másik szinten található). Ilyenkor a háromjáratú szelepet külsőleg, a csővezeték-hálózatba építik be.

Ez a megoldás nagyobb rugalmasságot ad, de gondosabb hidraulikus beszabályozást is igényel. A külső háromjáratú szelepnek mindig motorosnak kell lennie (230 V vagy 24 V a szabályozótól függően), és vezérlőkábeleket kell hozzá vezetni a kazán szabályozójából vagy külső szabályozóból.

3. konfiguráció: Szolár előmelegítés + kazán + tároló

Ha a tároló szolárkollektor-körre is rá van kötve, a hidraulika bonyolultabb – a tárolóban ilyenkor általában két hőcserélő spirál található (az alsó a szoláré, a felső a kazáné), vagy rétegtárolót alkalmaznak. Ebben az esetben a kazán csak a tároló felső zónáját fűti utána, az alsót a szolár melegíti. A szabályozásnak össze kell hangolnia a két hőforrást. Ez a téma túlmutat e cikk keretein, de a tároló kiválasztásánál fontos tudni róla.

A szerelés menete lépésről lépésre

1. lépés: A hely és a csővezeték-nyomvonalak előkészítése

A tárolót úgy helyezze el, hogy a kazántól mért távolság a lehető legrövidebb legyen – a kazán és a tároló közötti csővezeték minden métere növeli a hőveszteséget és rontja a felfűtés gyorsaságát. Ideális esetben a tároló közvetlenül a kazán mellett áll, a csővezeték 0,5–1,5 m hosszú. Ha ez nem lehetséges, és a tároló például másik helyiségben vagy másik szinten van, a csövezést legalább DN 20 (3/4") méretben kell kialakítani, és a teljes vezetéket hőszigetelni kell (a primerköri csövön legalább 25 mm szigetelés).

Ha a tároló a pincében áll, a kazán pedig a földszinten (vagy fordítva), a tárolókör légtelenítését is meg kell oldani – a levegő a magas pontokon gyűlik össze, és rontja a hatékonyságot. Automatikus légtelenítő szelepeket minden ág legmagasabb pontjára szereljen.

2. lépés: A tároló elhelyezése és rögzítése

Állítsa a tárolót a talpára, ellenőrizze, hogy egyenesen áll-e (a függőlegestől való eltérés legfeljebb 2°). A 150 liter fölötti tárolókat általában falhoz rögzítést lehetővé tevő felszereléssel szállítják – használja ki, mert teljes feltöltésnél a víz a nyomásváltozások hatására megmozgatja a tárolót. A tároló bekötése előtt mindig ellenőrizze az anódrudat – védősapkával szállítják, amelyet el kell távolítani. Az anódot a tároló feltöltése előtt megfelelően meg kell húzni (ajánlott nyomaték 30–40 Nm).

Azonosítsa a tárolón az összes csonkot: hidegvíz-bemenet, melegvíz-kimenet, a primer kör (fűtés/kazán) be- és kimenete, hőmérséklet-érzékelő csonkja, tartalék elektromos fűtőbetét csonkja (ha van előkészítve), ürítőcsonk, biztonsági szelep csonkja (vagy biztonsági csonk). A gyártók ezeket a csonkokat megjelölik, de kétség esetén mindig nézzen bele a tároló műszaki adatlapjába.

3. lépés: Hidraulikus bekötés a kazánhoz (primer kör)

Kösse össze a tárolót a kazánnal a fűtési kör csővezetékével. A tároló bemenete (primer kör, „kazán" oldal) általában R (return, visszatérő) jelöléssel vagy lefelé mutató nyíllal van ellátva, a tárolóból a kazán felé menő kimenet (primer kör) pedig F (flow, előremenő) jelöléssel vagy felfelé mutató nyíllal. A tárolóban belső spirálbetét (hőcserélő) található, amelyen a kazán vize átáramlik, és leadja a hőt a tárolóban lévő víznek. Ha felcseréli a be- és kimenetet, a tároló lassan vagy egyáltalán nem fog felmelegedni.

A primer kör mindkét csatlakozására szereljen gömbcsapot (a szerviz esetére, hogy ne kelljen az egész rendszert leüríteni). A tároló és a kazán közé építse be a tárolókör szivattyúját (ha nincs beépítve a kazánba) és egy visszacsapó szelepet, amely megakadályozza a gravitációs áramlást (a tároló éjszaka szivattyú nélküli áramlással hűlne le).

Konkrétan a Vaillant VU 246/5-3 ecoTEC pro esetében: ennek a modellnek közvetlenül a kazánon vannak kimenetei a tárolóhoz, beleértve a tárolószivattyú sorkapcsát és a tároló hőmérséklet-érzékelőjének bemenetét. A tároló csövezése a kazán jobb oldalán, a Vaillant szerelési útmutatójának sémája szerint megjelölt csonkokhoz csatlakozik. A Vaillant ehhez a modellhez a saját uniSTOR sorozatának tárolóit ajánlja, de más, NTC 10 kΩ érzékelővel kompatibilis tárolók is használhatók.

4. lépés: A tároló vízoldali bekötése (hideg/meleg víz)

A tároló hidegvíz-bemenetére szereljen biztonsági szerelvénycsoportot: biztonsági szelepet (6 bar, 200 liter fölötti tárolóknál a hálózati víznyomástól függően 8 bart ajánlok – mindig mérje meg a tényleges hálózati nyomást), visszacsapó szelepet (megakadályozza a melegvíz visszaáramlását a hidegvíz-hálózatba), elzárócsapot és nyomásmérőt. A biztonsági szelepnek elvezetéssel kell rendelkeznie – a kifúvót láthatóan vezesse a csatornába vagy gyűjtőedénybe. Nem szabad eltakarni vagy elzárni.

A használati vízoldali tágulási tartályt a tároló térfogata alapján kell méretezni. A képlet: a tágulási tartály térfogata = (tároló térfogata × a víz kitágulása) / (1 – p_min/p_max). Egy 200 literes tárolónál, 60 °C-os felfűtési hőmérsékletnél, 3 bar hálózati nyomásnál és 6 barra állított biztonsági szelepnél nagyjából 12–18 literes tágulási tartály adódik. Sok szerelő ezt alábecsüli, majd a tároló biztonsági szelepe rendszeresen kinyit – ami nem hiba, hanem a méretezetlen tágulási tartály jele.

A tároló melegvíz-kimenetére termosztatikus keverőszelep beépítését ajánlom 50–55 °C-ra állítva, ha a tároló hőmérséklete a higiéniai 60–65 °C-ra van beállítva. A keverőszelep megvédi a használókat a leforrázástól, és egyben lehetővé teszi a tároló magasabb hőmérsékleten történő üzemeltetését (legionella-megelőzés) a csapoknál jelentkező kockázat nélkül.

5. lépés: A szabályozás elektromos bekötése

Az elektromos rész a járatlan szerelők számára a hibák leggyakoribb forrása. Össze kell kötni:

A tároló hőmérséklet-érzékelőjét – általában NTC ellenállás 10 kΩ (Protherm, Vaillant), amelyet a tároló merülőhüvelyébe kell betolni (jelölése „T" vagy „sensor"). A kábelt a kazán szabályozójának sorkapcsához kell vezetni. A bekötés helyességét a kazán menüjében ellenőrizheti, ahol a tároló valós hőmérsékletének kell megjelennie (hideg víznél 15–20 °C körül).
A tárolószivattyút – a 230 V-os tápellátás a kazán szabályozójának kimeneti kapcsáról jön, amelynek jelölése általában „pump DHW" vagy „HMV szivattyú". A kazán a tároló felfűtési igénye szerint kapcsolja be/ki a szivattyút.
A háromjáratú szelepet – ha külső, a szabályozó vezérli. Belső (a kazánba épített) szelepnél nincs szükség külső bekötésre.
A tároló elektromos tartalékfűtését – ha a tárolóban van elektromos fűtőbetét (beépített fűtőtest), azt saját, kismegszakítóval és áram-védőkapcsolóval ellátott körre kell kötni. Ez a fűtés tartalék jellegű vagy a higiéniai felfűtést (legionella) szolgálja, és nincs összekötve a kazán szabályozójával (külön termosztáttal vagy időkapcsolóval oldják meg).

A Vaillant VU 25CS/1-5 ecoTEC plus IoniDetect modelleknél a tárolószabályozás közvetlenül a kazán intelligens vezérlésébe van integrálva az IoniDetect technológiával – ez a kazán figyeli az égő ionizációs áramát, és a tároló felfűtése közben is optimalizálja az égést, ami javítja a kondenzációs hatásfokot. A tárolóérzékelő itt az eBUS buszrendszeren keresztül kommunikál, nem analóg NTC-ként.

6. lépés: Nyomáspróbák és feltöltés

A rendszer feltöltése előtt szemrevételezéssel és mechanikusan ellenőrizze az összes kötést. Lassan töltsön a fűtési kör töltőcsapján keresztül, figyelje a kazán nyomásmérőjét – a nyomásnak 1,5–2 baron kell stabilizálódnia (hideg rendszer). Légtelenítse az összes radiátort és a tárolókört is. Ellenőrizze minden kötés tömörségét. A tároló használati vízkörét lassan, a hidegvíz-elzárócsap nyitásával töltse fel – a tároló megtelik, a felesleges levegő a biztonsági szelep kifúvóján vagy a melegvíz-kimenet légtelenítőjén távozik.

A fűtési kör nyomáspróbája: az STN EN 14336 szabvány szerint a nyomáspróbát az üzemi nyomás 1,5-szeresével, legalább 4 barral, 2 órán át kell elvégezni. A próba jegyzőkönyve a telepítés dokumentációjának része. A tároló használati vízkörét 10 bar nyomással próbálják (az STN EN 806-4 szerint) 1 órán át – itt figyelem, a tároló biztonsági szelepét (6 bar) a próba idejére el kell zárni vagy ideiglenesen vakdugóval helyettesíteni, a próba után pedig visszaszerelni.

7. lépés: A kazán szabályozásának beállítása tárolós üzemmódra

Ez az utolsó és legfontosabb lépés, amelyet a szerelők néha elnagyolnak. Minden tárolóra felkészített kazán menüjében beállítható paraméterek találhatók:

A tároló célhőmérséklete (Tset DHW) – ajánlott érték 55–60 °C. 55 °C alatt fennáll a Legionella pneumophila baktérium elszaporodásának veszélye. 65 °C fölött intenzív vízkőlerakódás fenyeget a tárolóban, valamint a leforrázás veszélye.
A tároló hiszterézise – az a hőmérséklet-különbség, amelynél a felfűtés elindul. Alapértelmezetten 5 °C. Ha 10 °C-ra állítja, a tároló ritkábban fűt utána, de a kazán hatékonyabban dolgozik (hosszabb ciklusok). Ha 2 °C-ra állítja, a tároló mindig „forró" lesz, de a kazán rövid ideig ciklizál, ami növeli a kopást és csökkenti a kondenzációs hatásfokot.
A kazán maximális előremenő hőmérséklete a tárolóhoz (DHW output temp) – kondenzációs kazánoknál úgy állítsa be, hogy a kazán a lehető leghosszabb ideig kondenzációs üzemmódban dolgozzon. Belső hőcserélős tárolónál 60–70 °C-os kazán-előremenő hőmérsékletet ajánlok (a tárolónak hőlépcső kell a hőcserélőn keresztüli átadáshoz).
Tárolóprioritás – az a paraméter, amely meghatározza, meddig „blokkolhatja" a tároló a fűtést. Alapértelmezetten abszolút tárolóprioritás van beállítva (a fűtés vár). Nagy, padlófűtéses házaknál (ahol a padló hőmérsékletének csökkenése kellemetlen) a prioritásra időkorlátot állíthat be, például 20 percet, amely után a fűtés részben visszakapcsol.
Higiéniai felfűtés (legionella elleni funkció) – hetente egyszer (általában éjszaka vagy reggel) a kazán a szokásos beállítástól függetlenül 70 °C-ra fűti fel a tárolót. Ez a funkció a modern Protherm és Vaillant kazánokban alapfelszereltség, és mindig javaslom aktiválni.

Tipikus hibák a tároló szerelésénél – a gyakorlatból

A kondenzációs kazánokkal és tárolókkal töltött évek alatt ugyanazok a hibák ismétlődnek. Íme azok, amelyeket a leggyakrabban látunk:

A tároló primer körének be- és kimenete felcserélve

A tároló ötször lassabban melegszik, mint kellene, vagy egyáltalán nem. Az ok: a kazán vize alulról (a hideg zónából) lép be a tárolóba felülről helyett, a spirálban az áramlás fordított. A megoldás: cserélje meg az előremenő és a visszatérő vezetéket a tárolón. Mindig ellenőrizze a csonkok feliratát a tárolón és a műszaki adatlap sémáját.

Hiányzó vagy helytelen tágulási tartály a használati vízkörön

A tároló biztonsági szelepe minden felfűtésnél csöpög vagy spriccel – ez nem a szelep hibája, hanem hiányzik a tágulási tartály a használati víz oldalán. A víz a 15 °C-ról 60 °C-ra való felmelegítéskor 2–3 %-kal növeli a tároló térfogatában lévő víz mennyiségét, amit a tágulási tartálynak kell felvennie. Ha nincs, a nyomás a szelep beállítási értéke fölé emelkedik, és az kinyit.

A tároló hőmérséklet-érzékelője rossz helyen

Az érzékelőnek a tároló merülőhüvelyében kell lennie, a tároló magasságának középső részén (nem alul, nem felül). Ha az érzékelő alul van, a tároló túl lesz fűtve – a kazán „hideg vizet lát", és fűt, pedig a felső rész már forró. Ha az érzékelő felül van, a tároló felmelegszik, de az alsó hideg víz „csalódásként" jut ki a csaphoz a meleg víz előtt (komfortprobléma).

Az összekötő csővezeték elégtelen szigetelése

A kazán és a tároló közötti (primerköri) csővezeték szigetelés nélkül, fűtetlen térben vezetve a rendszer hőveszteségeinek 5–15 %-áért lehet felelős. Pedig a 25 mm-es kőzetgyapot szigetelés egy ¾"-os csövön a kazánházban néhány euróba kerül, és egy óra alatt felszerelhető.

Tároló anódvédelem nélkül vagy elfogyott anóddal

Az acéltároló belső védőrétege zománc, kiegészítve anódrúddal (magnézium- vagy titánanód potenciállal). Az anód védi a tároló belsejét a korróziótól. Ha megfeledkeznek az anód cseréjéről (a vízminőségtől függően 2–4 évente), a tároló belülről rozsdásodni kezd – ez a garancia és a tároló végét jelenti. Az első telepítésnél mindig ellenőrizze, hogy az anód új és megfelelően meg van húzva.

A szerelés sajátosságai az egyes kazánmodellek szerint

Minden gyártónak megvannak a maga ajánlott eljárásai, és jó ezeket ismerni. A Protherm kazánoknál (Gepard és Panther sorozat) az „általános" eljárástól való eltérések közül ezek a legfontosabbak: a Protherm szabályozás (Protherm Control, Boiler Control MKO) tárolós üzemmódja alapértelmezetten be van kapcsolva, de a tároló hőmérséklete 55 °C-ra van állítva. Az érzékelő címzése BUS vagy analóg – a modelltől függ. Az MKO modelleknél (mint a Gepard Condens 12 MKO) a tárolóérzékelő analóg NTC, amely közvetlenül a kazán sorkapcsára köthető. A Protherm Online szabályozású modelleknél (internetes szabályozás) adapterre vagy bővítésre van szükség.

A Vaillant ecoTEC (pro és plus sorozat) tárolófűtését az eBUS vezérli, ahol a tárolószabályozó vagy maga a kazán digitálisan kommunikál a tárolóérzékelővel. A Vaillant ecoTEC pro VU 246 modellnél az uniSTOR vagy auroSTOR sorozat tárolója közvetlenül a rendszercsatlakozón keresztül csatlakoztatható – ez egyszerűsíti a szerelést, de a tárolónak kompatibilisnek kell lennie. A Vaillant azt is javasolja, hogy a tároló telepítésekor alakítsanak ki ún. „tárolóhidraulikai kört" – a tároló csövezése a fűtési körrel párhuzamos legyen, ne sorba kötött.

Ellenőrzőlista a telepítés ügyfélnek való átadása előtt

Mielőtt átadná a telepítést az ügyfélnek, menjen végig ezen a listán:

A tároló stabilan áll, falhoz rögzítve, szilárd aljzaton
Az anód fel van szerelve és meg van húzva
Minden vízoldali kötés tömör, a biztonsági szelepnek szabad az elvezetése
A használati vízoldali tágulási tartály fel van szerelve, a megfelelő nyomásra feltöltve (általában 2,5–3 bar)
A tároló primer köre fel van töltve, légtelenítve, a nyomás 1,5–2 bar
A tárolószivattyú működik, a megfelelő irányba forog
A tároló hőmérséklet-érzékelője a valós hőmérsékletet mutatja a kazán menüjében
A kazán menüjében be van állítva a tárolós üzemmód, a célhőmérséklet és a hiszterézis
A higiéniai felfűtés (legionella elleni) funkció aktiválva van
Az ügyfelet tájékoztatták a tárolószabályozó kezeléséről, arról, hol van a biztonsági szelep, és mi a teendő, ha csöpög
A rendszert feljogosított szerviztechnikus helyezte üzembe, a garancia aktiválva van
Az ügyfél megkapta a tároló és a kazán műszaki dokumentációját, valamint az első szervizre vonatkozó ajánlást

Gyakran ismételt kérdések (GYIK)

Bármilyen tárolót csatlakoztathatok a kondenzációs kazánhoz, vagy ugyanattól a gyártótól kell származnia?

Műszakilag más gyártó tárolóját is csatlakoztathatja, ha hidraulikusan kompatibilis, és azonos paraméterű érzékelővel rendelkezik (NTC 10 kΩ a legtöbb Protherm és Vaillant kazánhoz). A gyakorlatban ez bevett dolog – a kedvező árú szlovák vagy cseh gyártású tárolók tökéletesen működnek Protherm és Vaillant kazánokkal egyaránt. Kivételt a rendszertárolók jelentenek (pl. Vaillant uniSTOR), amelyek eBUS interfészen csatlakoznak – itt ilyen kompatibilitású tárolót vagy adaptert kell használnia. Egyes gyártók garanciális feltételei megkövetelhetik a saját tárolót – ezt vásárlás előtt mindig ellenőrizze.

Kell külön szivattyú a tárolóhoz, vagy a kazán tartalmazza?

A kazán modelljétől függ. Egyes kazánokban (például a Protherm Panther KKO-ban) benne van a tárolókör szivattyúja és a háromjáratú szelep – a tároló közvetlenül csatlakoztatható. Más kazánokban (egykörös, alap MKO típusok) nincs belső tárolószivattyú, és azt külsőleg, a kazán és a tároló közé kell beépíteni. Szerelés előtt mindig olvassa el az adott kazán szerelési útmutatóját – abból derül ki, mi van beépítve, és mit kell pótolni.

Mennyi a helyes tárolóhőmérséklet? Azt hallottam, hogy a legionella miatt 60 °C kötelező.

Jogszabályilag ezt a kötelezettséget országonként eltérően határozzák meg, a szakmai ajánlás azonban egyértelmű: a tárolót legalább hetente egyszer 70 °C-ra kell felfűteni legalább 1 órán át, hogy a Legionella pneumophila baktériummal való esetleges szennyeződés megszűnjön. A szokásos 55–60 °C-os üzemi tárolóhőmérséklet kompromisszum a biztonság, az energiahatékonyság és a vízkő elleni védelem között. A tároló melegvíz-kimenetére szereljen 50–55 °C-ra beállított termosztatikus keverőszelepet a csapoknál való biztonság érdekében.

Mennyi ideig tart a tároló felfűtése? Az ügyfél panaszkodik, hogy reggel sokat kell várnia a meleg vízre.

A felfűtési idő a kazán teljesítményétől, a tároló méretétől és attól függ, milyen hőmérsékletről indul a fűtés. Ha a tároló reggel 15 °C-ról indul (mert egész éjjel ki volt kapcsolva), egy 200 literes tárolónak 20 kW-os kazánnal nagyjából 35–45 percre van szüksége a 60 °C-ra való felfűtéshez. A megoldás: programozza be a tároló felfűtésének időzített indítását 1–2 órával az ügyfél szokásos ébredése elé. A modern Protherm és Vaillant kazánokban időprogramok találhatók közvetlenül a szabályozóban vagy alkalmazáson keresztül. Az ügyfélnek nem kellene minden éjjel kikapcsolnia a tárolót – a tárolót jó üzemi beállításokkal, állandó 55 °C-on célszerű üzemeltetni, nem pedig lehűteni és minden reggel nulláról felfűteni. Erről a témáról bővebben a Miért takarít meg energiát a tárolós melegvíz-készítés az átfolyós megoldáshoz képest című cikkben olvashat.

Mit tegyek, ha a tároló biztonsági szelepe folyamatosan csöpög?

A biztonsági szelep minden felfűtés utáni, nem vészjellegű csöpögése (néhány deciliter) normális fizikai jelenség – a víz kitágul. Ha a csöpögés a jelképesnél több, keresse a problémát a használati vízoldali tágulási tartályban: vagy hiányzik, vagy nem elegendő a térfogata, vagy kimerült (a membrán megrepedt). Ha a biztonsági szelep teljes nyomáson szólal meg (fúj, nem csöpög), a hidegvíz-hálózat túl nagy nyomásáról lehet szó – a megoldás nyomáscsökkentő szelep a tároló hidegvíz-bemenetén. A tároló üzemeltetése során fellépő gyakori hibákról bővebben a A kondenzációs kazánok gyakori hibái tárolós üzemben témában olvashat.

Csatlakoztatható a tároló a kondenzációs kazánhoz házilag, szerelő nélkül?

A hidraulikus és vízoldali részt egy műszakilag jártas barkácsoló elvégzi, ha van tapasztalata vízszerelési munkákban és ismeri az előírásokat. Az elektromos részt viszont (a szivattyú tápellátása, a szabályozás bekötése, az eBUS kommunikáció) jogosultsággal rendelkező villanyszerelőnek kell elvégeznie. És ami a legfontosabb – a kazánt a gyártó feljogosított szerviztechnikusának kell üzembe helyeznie, különben a kazánra nem keletkezik garancia. A tároló üzembe helyezhető szerviztechnikus nélkül (ha megfelel a szabványoknak), a kazán azonban nem. A gyakorlatban tehát a tároló házilagos telepítése esetén is kihívja a szerviztechnikust legalább a kazán elindítására és a tárolós üzemmód beállítására – használja ezt ki a teljes bekötés ellenőrzésére.

Összegzés: a tároló szerelé

Kérdése van a témával kapcsolatban?

Nem tud dönteni, vagy konkrét helyzetet szeretne megoldani otthonában? Írjon nekünk - szívesen tanácsot adunk.